BOSSZÚ A PÁRKAPCSOLATOKBAN

Egy hétvégi rádióműsorban merült fel a téma, (Női koktél, nemcsak nőknek. szerk.*** ) amely még utána is sok gondolatot ébresztett bennem. Nagyon sokszor előfordul, hogy véget ér egy párkapcsolat, azonban a felek szabályos bosszúhadjáratot indítanak egymás ellen vélt vagy valós sérelmeik megtorlásaként. Biztosan van olyan ismerősünk, aki hetek, hónapok vagy akár évek óta szinte azzal fekszik és azzal kel, hogy a másik által okozott sebeit dédelgeti, az a legfontosabb életcél számára, hogy valahogy megtorolja a vele történteket…

Vajon honnan ered ez a bosszúvágy? Leküzdhető? Mennyi ideig tart? Mitől függ, hogy valaki mennyire hajlamos a bosszúállásra? Hogyan lehet kivédeni, ha valaki ellen bosszúhadjáratot indítanak? Ezek voltak a leggyakoribb kérdések a beszélgetés során…

A bosszú alapvető mozgatórugója a sérült egó helyreállítása. Úgy gondoljuk, ha a másik megbűnhődik a tetteiért, akkor egy bizonyos elégtételben részesülhetünk az általa okozott sérelmek miatt. Ez természetes védekező reakció, azonban rajtunk múlik, hogy az érzés mennyire valósul meg tettek formájában.

Egy szakítás során nagymértékben sérül az önbecsülés, különösen akkor, ha az illető önértékelése ún. külső kontrollos, azaz számára a környezet, jelen esetben a partner véleménye  csupán a számottevő. Ilyenkor a megerősítő személy elvesztése komoly károkat okozhat a megrendült egón, ami valószínűleg nagyban elősegíti a bosszú érzésének tettekben való megjelenését is.




Képtalálat a következőre: „revenge season 5”

Sajnos, bár a közhely szerint édes a bosszú, a tapasztalat azt mutatja, hogy nagyon sokszor előfordul, hogy a bosszúálló, hiába éri el célját, hiába viszi véghez a gondosan kitervelt bosszúhadjáratot, a végére mégsem érzi a felszabadító elégedettséget, hanem csupán az üresség érzésével szembesül… Vajon miért van ez?

A párkapcsolat lezárását a szakirodalom nagyon gyakran vonja párhuzamba a gyász érzésével, amit egy szeretett személy elvesztése során élünk át. A szakítás feldolgozása gyászreakcióként zajlik le bennünk, amelynek ugyanúgy megvannak a fázisai, amely során feldolgozzuk a sérelmet. A tartós bosszúhadjárat viszont késlelteti a természetes gyász folyamatát, hiszen újra és újra felhánytorgatjuk, érzelmileg a felszínen tartjuk a sérelmeket, a sebeket minden egyes nap újra és újra feltépjük, ami által a gyógyulás csak lassan érhető el.

Képtalálat a következőre: „revenge”

A bosszú érzése mindenkiben természetesen kialakulhat, azonban rajtunk múlik, hogy milyen formában engedjük megnyilvánulni. Nagyon fontos, hogy elfogadjuk, hogy az érzés természetes, és egy olyan kifejezési formát találjunk neki, amely a fejlődésünket, előrelépésünket, személyiségünk épülését szolgálja.  Ilyen helyzetekben érdemes életünk egy olyan területét kiválasztani, ahol sikereket érhetünk el, ami által sérült egónk helyreállítása megtörténhet.

A legtöbb bosszúhadjárat középpontjában ugyanis a másik személy áll, saját magunkról eltereljük a figyelmet, megpróbálunk ezáltal nem szembesülni önmagunkkal. Azonban a fejlődés és az elengedés kulcsa pontosan az, hogy tudatosítva a sérüléseinket, mérlegelve a helyzetet, a következtetéseket levonva képesek legyünk a jövőben egy új, egészséges kapcsolat kialakítására.

Képtalálat a következőre: „revenge season 5”

 

Hiszen a bosszú egy olyan drog, amely minden napnak értelmet, célt ad, azonban nem a bosszú célpontját, hanem táplálóját pusztítja leginkább…

 

Tusori Eszter pszichológus

Ajánlott cikkek

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás