„AJTÓK MÖGÖTT” – BÁNTALMAZÁS A KAPCSOLATBAN

„Nézd, mint Napfény-hercegnő:
szemedben hit, remény, erő-,
ma szörnyű átok sújt…
Fogy az idő, bezár egy ajtó-,
titok a vér, a könny, a jajszó…”

(Zséda: Ajtók mögött)

Képtalálat a következőre: „abuse”

Csak egy hangos szó… üvöltés… csattan a pofon… aztán inkább kikapcsol az agy… csak legyen már vége…




Statisztikai adatok szerint Magyarországon kb. minden ötödik nő részese volt már párkapcsolati bántalmazásnak. Sajnos azonban gyakran már csak akkor szerzünk róla tudomást, amikor már tényleg nagy a baj.

Nagyon fontos felismernünk, hogy egy bántalmazó kapcsolat kialakulása is sokszor fokozatos. Nem feltétlenül a fizikai bántalmazással kezdődik, hanem sokkal alattomosabban alakul ki. Gyakran „csupán” verbális agresszióval kezdődik az egész. Az agresszor megpróbál hatalmat szerezni partnere fölött. Kapcsolatuk alapja csupán látszólagosan a szeretet, ugyanis sokkal inkább mondható egy szeretetmázba burkolt hatalmi játszmának.

A bántalmazó kezdetben megpróbál befolyást szerezni partnere minden életterületén. Általában becsmérlő megjegyzésekkel leépíti párja önbizalmát, majd megkezdődnek az úgynevezett elszámoltatások: idővel, pénzzel…

A bántalmazó igyekszik párja kapcsolatrendszere fölött is befolyást szerezni, szép lassan elszigeteli őt környezetétől, azzal a céllal, hogy az egyetlen és kizárólagos kapcsolata csupán ő legyen párjának. Nagyon gyakori az ok nélküli féltékenység is.

Szabó Lőrinc szavai jól tükrözik ezt az életérzést:

„Törvényen kívűl, mint az állat,
Olyan légy, hogy szeresselek.
Mint lámpa, ha lecsavarom,
Ne élj, mikor nem akarom;
Ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan
Börtönt ne lásd;
És én majd elvégzem magamban,
Hogy zsarnokságom megbocsásd.”

 Képtalálat a következőre: „garden door”

A bántalmazott fél pedig csapdába kerül… Egyetlen kapcsolata, referenciája a bántalmazó fél. Szereti, és leépült önbizalmának köszönhetően úgy érzi, mindenáron meg kell felelnie párjának, ha pedig ez nem sikerül, akkor ő a hibás. Ezért úgy gondolja, megérdemli a „büntetést”, legyen az akár verbális, vagy akár tettleges, hiszen ő provokálta ki valamilyen hibájával.

A bántalmazás után gyakran bűntudat ébred a bántalmazóban, ekkor megkezdődik az ún. „nászutas időszak”. Ilyenkor igyekszik jóvátenni a párja ellen elkövetett sérelmeket, aki pedig ezáltal még inkább megbizonyosodik afelől, hogy párja szereti őt, és a bántalmazás saját tökéletlenségéből fakadt… Egy ördögi körforgás alakul ki, amiből szinte lehetetlen a menekülés…

Nagyon nehéz a kilépés az ilyen jellegű kapcsolatokból, hiszen a bántalmazott teljesen elszigeteltté vált, ugyanakkor a közfelfogás is úgy gondolja, hogy ami az ajtók mögött történik, az csupán az adott felekre tartozik… Ha mégis megtörténik a menekülés, akkor is nagy az esély, hogy a bántalmazott fél visszatér partneréhez. Ígéretek sorozata, ajándékok, kárpótlás, és aztán vissza a régi kerékvágásba… A játszma folytatódik…

Képtalálat a következőre: „abuse”

Egy kívülálló számára érthetetlen, miért kezdi újra és újra a bántalmazott a kapcsolatot. Ennek magyarázata azonban sokkal mélyebbre nyúlik a puszta tényeknél. Mindkét félnek szüksége van a másikra. Ez a játszma gyökere… Amíg nem szembesülnek saját személyiségük mozgatórugóival, – legyen az akár az önbizalom, önértékelés sérülése, a gyermekkori sérelmek, konfliktusok, stb. – a játszma folytatódik… Lehet, hogy más partnerrel, de az alapvető szituáció azonos.

Ezért kell nagy hangsúlyt fektetni a prevencióra, illetve a segítségnyújtásra.

Természetesen akarata ellenére senkit nem lehet kiszakítani a kapcsolatból, azonban nem szabad „nézőként”, félrefordított tekintettel, némán szemlélni az eseményeket. A bántalmazott felet biztosítanunk kell arról, hogy adott esetben segítségére vagyunk, de az első lépést neki kell megtennie a kilépés felé vezető úton. Továbbá, ha veszély áll fenn, mindenképpen meg kell tennünk a szükséges intézkedéseket.




Sok kritika érte a Szürke ötven árnyalata című filmet azzal kapcsolatban, hogy egy alapjában véve bántalmazó kapcsolatot idealizál a nézők számára. Véleményem szerint azonban ennél több a mondanivalója. A könyv tükrében sokkal mélyebb tartalom tűnik fel a közönség számára. Egy bántalmazó lelki világát, személyiségének torzulását is megmutatja, amely a gyermekkorban ért sérelmek miatt következett be. Talán egy kicsit emberibb színben tünteti fel a bántalmazót, akit csupán egyszerűen elítélnénk, ha csak a cselekedeteire koncentrálunk.

Úgy gondolom, két dologra hívja fel a közönség figyelmét. Bemutatja, hogy milyen súlyos következményei lehetnek a gyermekkori bántalmazásoknak, valamint kissé idealizálva ugyan, de esélyt mutat arra, hogy egy bántalmazó is képes lehet egészséges kapcsolatra, bár ez a valóságban kissé nehezebb úton érhető el…

 

Tusori Eszter pszichológus

Ajánlott cikkek

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás