
Joseph Ferrari és Patrick Gunderson azt vizsgálta tanulmányaikban, hogy a megkérdezett emberek hogyan reagáltak a partnerük hűtlenségére, illetve mennyire motiváltak a megbocsátásra.
Azt találták, hogy a hajlandóságot, a lehetőséget a megbocsátásra nagyban befolyásolják bizonyos tényezők. Ilyen pl., hogy hányszor történt, milyen régen tartó kapcsolat, hajlandó-e belátni a félrelépő fél, hogy hibázott, empátiával viseltetik-e a másik fél fájdalmával kapcsolatban, szeretné-e rendbehozni a bemocskolt kapcsolatot és részt venni az újjáépítésben, a kapcsolat gyógyításában. Utóbbiban nagy szerepet játszik, hogy mennyire elégedettek a felek a kapcsolat működésével alapból, valóban csak bizonyos részek „hibás működésűek”, mennyire hisznek egymásban, a kapcsolat megtarthatóságában. (Természetesen nem kényszerből, kapaszkodásból értendő)

A megkérdezettek fontos tényezőként az alábbiakat jelölték meg:
1., A megcsalt személy tud-e a partnere nézőpontjai felé empátiával fordulni, felelősséget vállalni a kapcsolat rá eső részéért, illetve, hogy rosszindulatúnak, szándékos fájdalom okozásnak tekinti-e a történteket?
2.,A felek (főleg a megcsalt, sérült fél), tudnak-e udvariasan bánni a partnerükkel, bosszú, érzelmi zsarolás, fenyegetés mellőzése helyett?
3.,Hajlandóak-e a felek elengedni a neheztelés, gyűlölet, hárítás érzését és hajlandóak-e empátiával, őszinte kommunikációval kezelni a helyzetet?
Ahhoz, hogy a megbocsátásnak esélyt adjanak minimum ezeknek a feltételeknek teljesülnie kell.
Fontos látni, hogy a bizalom sérülése nehezen helyreállítható, azonban csakis úgy teljesülhet, ha elhatározza a megcsalt fél, hogy szeretné és aztán MINDKETTEN tesznek érte.
Hosszú, nehéz, érzelmekkel terhelt időszak, de nem lehetetlen újraépíteni, sőt! jobbá építeni egy kapcsolatot egy ilyen összeomlás után.
Sz.Gy.
noikoktel.hu
Kép: internet, pixabay