KÜLÖNVÉLEMÉNY

Már többször szó esett arról, hogy milyen nehézségekkel kell szembenéznie annak a párnak, aki egy párkapcsolati krízis után úgy dönt, hogy megpróbálja újraépíteni a kapcsolatot. Nagyon sokszor előfordul, hogy komoly harcot kell vívniuk a korábban támogató környezettel is, hiszen úgy gondolják, hogy ők kívülállóként jobban átlátják a helyzetet, és szerintük a legjobb döntés a kapcsolat megszakítása lenne…

Felvetődik a kérdés: mennyire szabad beleavatkoznunk szeretteink életébe? Hol van a jószándék határa?

„Én csak a javadat akarom…. csupán neked akarok jót…” Talán ismerősen hangzanak ezek a mondatok, azonban mennyire lehetünk biztosak, hogy tényleg segítőek?

Képtalálat a következőre: „opinion”

Biztosan találkoztunk már azzal a helyzettel, hogy egy konfliktus után már rég kibékültünk kedvesünkkel, azonban környezetünk, még mindig az általa okozott sérelmeken rágódik, amit persze nem ők, hanem mi éltünk át, és valahogy másképp viszonyul párunkhoz, úgy gondolják, nem kellett volna ilyen „könnyen” vagy egyáltalán megbocsátani…

Vajon ott követtük el a hibát, hogy belevontuk szeretteinket a párkapcsolati gondjainkba? – merül fel bennünk a gondolat…

Meg kell látnunk ilyen helyzetben mindkét oldal szemszögét.




Szeretteink a legjobbat akarják nekünk, és miután „összeraktak minket apró pici darabjainkból”, szinte magukénak érzik a sérelmet, ezért úgy gondolják, hogy nem a legjobb döntés, hogy visszasétálunk párunkhoz. Nagyon fontos kiemelnünk: szinte magukénak érzik a sérelmet. Amikor a padlón voltunk, és kiöntöttük nekik szívünket, az irántunk érzett szeretet és empátia hatására, teljesen átélték helyzetünket, támogató közeget biztosítottak számunkra, ahol megértésre és vigasztalásra találhatunk. Ez a támogató közeg azonban nem élte át olyan intenzíven a párunk iránt érzett szerelmet, kötődést és boldogságot is, amiben életünk többi napján részesültünk. Ezért náluk nem tudnak egyensúlyba kerülni a sérelem nagysága és a kapcsolat folytatása melletti indokok. Nem értik, hogy miért megyünk vissza párunkhoz mégis, miért adunk új esélyt számára…

Képtalálat a következőre: „opinion”

Nagyon nehéz itt megfelelő döntést hozni, hiszen sok kapcsolat esetében szükség lehet a támogató környezet erejére, akik megtartó bázist tudnak képviselni ahhoz, hogy megakadályozzák, hogy valaki állandóan visszatérjen például egy bántalmazó kapcsolatba.

Másrészt a megbocsátó fél úgy érezheti, választania kell párja és szerettei között, valamint attól tarthat, hogy a megbocsátás után szerettei nem úgy viszonyulnak majd kedveséhez, kevésbé fogják őt szeretni.

Kritikus szerepe van ebben a helyzetben annak, hogy az adott fél mennyire bizonyul felnőttnek a szerettei szemében, mennyire látják azt rajta, hogy döntése felelős, átgondolt. Ha képes megfelelően kommunikálni, érveit átgondoltan felsorakoztatni, akkor a környezet viszonyulása is elfogadóbb lehet.

Környezeti oldalról nézve, vajon mi a jobb, ha figyelmeztetünk valakit, vagy pedig úgy döntünk, hogy saját magának kell megtanulnia a leckét? Helyzetfüggően mindkét oldalnak igaza lehet. Sokszor jobb, ha szerettünket – bármennyire nehéz is – nem védjük meg a sérelmektől, hagyjuk, hogy megtapasztalja őket, hiszen így lesz erősebb, így tanul. Ilyen helyzetben egyfajta szerető bázisként kell jelen lennünk életében. Elmondhatjuk nézőpontunkat, véleményünket, azonban csak úgy, hogy ezzel nem befolyásolni akarjuk, csupán figyelmeztetni.

Azonban vannak olyan helyzetek, amelyek már súlyosak, amikor testi egészségi kockázatok is felmerülnek, akkor mindenképpen erőteljesebbnek kell lenni a környezeti tényezőknek. Ilyenkor előfordul, hogy szakember bevonására is szükség lehet.

 




Összefoglalóan pedig kimondhatjuk, hogy sokszor a mások iránt érzett szeretet az is, ha tiszteletben tartjuk döntéseihez való jogát, határait, ha pedig mégsem döntenek megfelelően, szeretetbáziskánt állunk mellettük…

A következő szép idézettel zárom soraimat:

Szívvel látni nem azt jelenti, hogy nem látod a hibáimat, az esendőségeimet, vagy néha a legvisszataszítóbb tulajdonságaimat. Nem azt jelenti, hogy nem látod meg a gonoszságomat, amitől (mint a legtöbb ember) én sem tudtam megszabadulni. Szívvel látni azt jelenti, hogy mindezek mögé nézel bennem, és tudod, hogy több vagyok, mint a démonaim!

 

 

Tusori Eszter pszichológus

 

Ajánlott cikkek

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás