AZ „ÖRÖKKÉ GYERMEKEK” AVAGY A PÁN PÉTER-SZINDRÓMA

Ki ne emlékezne a kis Pán Péterre és „Sohaország” varázslatos világára? Gyermekként szívesen hallgattuk kalandos történetüket, gondolatban velük utaztunk, és együtt éltük át csodálatos élményeiket. Gyermekkorunk fantasztikus mesevilága azonban úgy tűnik, életre kel…


Dan Kilay használta először a Pán Péter-szindróma elnevezést azokra a fiatalokra, akik valamilyen oknál fogva megrekedtek gyermeki szerepükben. Általában még 30-40 éves korukban is szüleikkel élnek, nincs világos jövőképük, félnek a felelősségvállalástól, elköteleződéstől. Többnyire férfiakra jellemző, a nők aránya közöttük jóval kisebb.
Bizonyára mi is találkoztunk már XXI. századi Pán Péterekkel… Mindig vasalt ing, otthonról csomagolt ebéd, egy telefon anyunak, hogy mikorra készítse a vacsorát… Első benyomásra ők az „anyuci pici fiai”. Azonban ennél sokkal komolyabb dologról van szó…
Ezek a férfiak csak testileg felnőttek, lélekben megmaradtak gyermeki szerepükben.
Ennek oka többféle szempontból megközelíthető. Egyrészt a társadalmi tényezők, a tanulási idő kitolódása, a munkavállalás nehézsége, az anyagi biztonság hiánya, a szülők túlzó óvó-féltő nevelésmódja, gyermekkori traumák mind-mind háttértényezői lehetnek a jelenségnek.
Ha a párválasztás szempontjából nézzük a helyzetet, sajnos nem túl biztatóak az esélyek. Sohaország férfijai ugyanis egyáltalán nem is akarnak felnőni. Szeretik, kényelmesnek, biztonságosnak tartják ezt a helyzetet, amit többségüknek esze ágában sincs feladni partnerük kedvéért. Ha pedig mégis, akkor párjuktól várják el, hogy egy új mesevilágot teremtsen számukra…
Sajnos egyre gyakoribb ez a jelenség… A kérdés pedig az, hogy szeretnénk-e Wendy szerepét eljátszani, azaz szeretnénk-e mi lenni párunk megmentője, második édesanyja? Valószínűleg nem ezt a sorsot képzeljük el magunknak, hiszen társra vágyunk, nem pedig rögtön egy gyermekre…
A legnagyobb nehézség ebben pedig az, hogy ők ezt a helyzetet nem érzékelik problémának. Számukra teljesen természetes, ezért nagyon gyakori, hogy ezek a férfiak nehezen alakítanak ki hosszú távú, tartós kapcsolatot. Ha pedig mégis sikerül, valószínű, hogy párjuk nagyban hasonlít édesanyjukra…
Hogy mit tehetünk? Nagyon nehéz erre jó megoldást találni… Ha kiegyensúlyozott párkapcsolatra vágyunk egy Pán Péterrel, valószínűleg hosszú munka áll előttünk. Meg kell értenünk a miértjeit, el kell fogadnunk sérüléseit, meg kell teremtenünk a biztonságos kapcsolati környezetet, ahol nem lesz számára félelmetes a felnőtté válás. Ez azonban sokszor egyedül nagyon nehéz, előfordul, hogy akár külső szakmai segítségre is szükség van.
Hogy mi ennek az értelme? Miért kell egyáltalán felnőnünk? Miért nem maradhatunk örök gyerekek?
Az érzések… a Másik.. a Mi miatt…
„Egyetlen pillanat alatt el lehet jutni a gyermekkorból az érett felnőttkorba – mindössze azt kell felismerned, hogy más emberek érzései éppoly fontosak, mint a sajátjaid.”
Stephanie Dowrick

Tusori Eszter pszichológus

www.womenic.hu

Ajánlott cikkek

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás