EGÉSZSÉGES VÁLÁSOK

 

Hogyan tudunk egy válási procedúrát emberbaráttá és egészségessé tenni? Olyanná, ami megőrzi testünk és lelkünk épségét, vagy legalábbis a legkevesebb sebet ejti rajta?

Az úgynevezett okos válás nem lehetetlen, és semmi más nem kell hozzá, csak két együttműködő, és azonos lelki intelligenciával rendelkező szülőtárs. A problémák gócpontja leginkább az, hogy képtelenek vagyunk elengedni a másik embert. Valójában még mindig a kapcsolatban lélegzünk, ott vagyunk benne, mert az volt a mi komfortzónánk. A komfortzónából való erőszakos és hirtelen kiszakadás számos negatív és egyáltalán nem tetszetős tulajdonságot hoz felszínre bennünk, ami még messzebb taszítja a másikat. A komfortzónánk egyenlő a biztossággal, a mindennapok bejáratott rutinjával, egy megszokott ritmussal, ahol minden évben ugyanaz a nyaralás helyszíne, a karácsonyi menü, ugyanaz az ünnepek forgatókönyve, de még az ágyban is összeszokottak és biztonságot nyújtanak a mozdulatok. A kapcsolatban úgy működünk, mint a gyermekek, bármennyire tagadjuk, szeretjük a rutint, ez adja lelki komfortérzetünket. Ha mindezt veszély fenyegeti, jogosan leszünk frusztráltak és kezelhetetlenek, visszavágyjuk vélt biztonságunkat, mint egy szép játékot, amit elvettek tőlünk.

Az okos válás első feltétele a másik teljes elengedése, vagyis legalábbis az erre való hajlandóság, ahol nincsenek már érzelmek, nincs gyűlölet, bosszúvágy, nincs már szerelem és semmilyen más kötődést jelző érzelem, nincs “dögölj meg drágám”, és nincs “break up sex”. Semlegesség kell, a lelket új, tiszta ruhába kell öltöztetni, ami méltóvá tesz arra, hogy emberként lépjünk ki a kapcsolatból. Sérülések nélkül nem tudjuk elhagyni a helyszínt, de nem mindegy, hogy az felszíni karcolás vagy maradandó lelki sebesülés, élethosszig tartó deformáltsággal.
Megbocsájthatatlan bűnt követnek el azok a felek, akik a gyermeket tartják védelmi pajzsként maguk előtt, ők ahhoz is tompák és elvakultak, hogy ezt észleljék, gyakorlatilag már lélekzombik. A gyermeki lélek csodásan hajlítható és alakítható, az örökösen ismételt, másik felet támadó mondatok mantraként épülnek be a gyermeki tudatba, nem kell ahhoz nagy ész, máris végrehajtható a sikeres gondolatátvitel. Egy okos válást preferáló ember soha nem választja ezt a verziót, mert gyermekei lelki egészsége, a válási folyamat piramisának mindig a legeslegtetején áll majd. Vagyis, ha egy háborgó, zavaros vízen viszem át a gyermeket, akkor magasra tartom és óvom az életét, védve őt minden sérüléstől. És nem lököm be magam elé, hogy tessék ússz, ahogy tudsz, hanem a szeretetem iránta mindenek fölött áll. Így kellene gondolkodni mindkét félnek, mert ha gyerek családi egységbe vetett hite megdőlt, legalább ne fokozzuk azt, önző, érzelmileg tompa megnyilvánulásokkal, amelyben ő végleg elveszíti biztonságérzetét. Az elengedés hiánya, a beleérzőképesség hiánya, az önzőség, és a lelki komfortérzethez való sikoltva ragaszkodás eredményezi azt, hogy sokszor majdhogynem felnőtt, önálló döntésre képes gyermekek később teljesen ignorálják az életükből kilépett szülőt.
Egy filmet nem csak úgy fejezhetünk be, hogy az összes szereplőt megöljük, és csak azokat hagyjuk életben, akik a főhősnek nem árthatnak. Hanem úgy is, hogy a konfliktusokat kezeljük, a sérelmeket átbeszéljük, és egymással kapcsolatban maradunk. A kötelék örökre megmarad, ha akarjuk, ha nem. És ha a legkevesebb sérüléssel akarunk átkelni azon a vadvízen, kénytelenek vagyunk, egy mindannyiunk számára biztonságos hajót építeni, hogy aztán a túlparton emberhez méltóan foghassunk kezet.

 

Király Eszter

https://www.facebook.com/kiralyeszteriro

www.style.hu

Ajánlott cikkek

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás