MIÉRT OLYAN ŐRÜLT NEHÉZ ELENGEDNI?…

Ha épp azzal küzdesz, hogy elengedj egy szerelmet, vagy lezárj egy kapcsolatot, aminek nem látod ép ésszel értelmét már, akkor ezt most Neked küldik rajtam keresztül a “tündéreid”....

Iszonyú nehéz. Belefájdul a mellkasod. Szorít a szíved, hatalmas az űr, ami benned van. Mintha egy részedet szakították volna ki belőled. Szüntelen forgolódsz éjjel, és nappal is csak pillanatokra tudsz önmagad lenni. Talán fogysz, talán hízol ettől a stressztől. Keresed a magyarázatokat – és gyártod is!!! – egyik pillanatban már úgy tűnik érted, és picit megnyugszol, a következőben újra mélybe ránt a kétség, a hiány, és az érthetetlenség…

Zakatolnak a fejedben az emlékek, korábbi események, az ő szavai, az ő képe…
Az fáj a legjobban, hogy szerelem jövője elveszett, és talán már jelenje sincs, csak a múltja.
Kapaszkodsz a múlt csodáiba, és zokogva siratod belül a boldogságot, amit nem marasztalhattál magad mellett örökre

Miért ilyen nehéz? Miért nem bírod elengedni? … és egyáltalán mi az, hogy elengedni és mit kellene elengedni?

Hogyan állj fel ebből a helyzetből úgy, hogy kész legyél az újra?

Miért olyan őrült nehéz elengedni?...

 

Valójában azért ilyen iszonyú nehéz, mert NEM akarod elengedni….

Attól félsz, ha elengeded, az egyenlő azzal, hogy lemondasz róla, és ha már lemondasz róla, azzal kiölöd a reményt, hogy valaha még újra a “tiéd” lesz. Igaz?

Ezzel pedig csak nyújtod saját szenvedésed idejét.
(Kérlek, ne bántódj meg, ne vedd zokon, mert valahogyan ez az emberekben “programozva van”: valójában ebből a szenvedésből energiát nyersz. Leköti és fenntartja a figyelmed, és így bármilyen furcsán is hangzik: a szenvedésed “éltet” – egy jó darabig. Ezt a reményen érzed: élteti a reményt benned, mert nem akarsz lemondani róla….” Amikor már valójában felismered, hogy nem veszed hasznát a szenvedésnek, akkor egyszer csak “elengeded” és hirtelen kinyílik a világ….

…és itt jön a kegyetlen igazság, sőt: igazságok:

Mindamellett, hogy őszintén megértem ezt az érzést – sőt: tünetegyüttest – benned, jó, ha tudod, hogy hosszú távon nem támogathatlak a szenvedésben.
Előbb-utóbb jó túllépni – HA MEGÉRTÉL rá – és akkor végre megnyithatod a helyet a szívedben és az életedben annak a jobbnak, ami ezután vár rád!

Mert:
1. Akihez vagy amihez ragaszkodsz, az SOSEM VOLT a TIÉD! Ha most azt gondolod, hogy a kedvesedhez ragaszkodsz, tudnod kell, hogy ő sosem volt a Tiéd! Szabad akarattal rendelkezik. Ő Ő, és Te TE vagy. 2 egyenrangú fél vagytok, akik életük egy szép időszakában együttműködtek nagyon klasszul, nagy egyetértésben sok-sok örömet, szépséget, vidámságot, boldogságot, felismerést hozva egymás életébe. De nem vagytok egymás gazdái, birtokosai. Ami pedig sosem volt a Tiéd, azt hiába markolnád. Így elengedned sem igazán kell!!!!

2. Valójában NEM A KEDVESEDET kell elengedned, hanem ezt a BIRTOK-tudatot, és ragaszkodást, amivel magadhoz akarod kötni. Nem Őt kell kitenned az életedből, hanem azt az igényedet, hogy azt tegye, amit te szeretnél! Ha nem akarnád sajá képedre formálni a másik embert, ha nem várnád el tőle azt, hogy azt tegye, amit te szeretnél, az legyen neki fontos, ami neked, akkor tökéletesen megtarthatnál egy helyet neki az életedben! Szeretettel lehetnétek egymás felé akkor is, ha már nem egy pár vagytok.

(Nagyon sokan gondolják azt, hogy: “ha nem lehet velem párkapcsolatban a kedvesem, akkor ne is legyen sehogyan részese az életemnek” – ugye, érzed, hogy ennek semmi köze a szerelemhez, vagy valódi szeretethez, mert ez valójában önzés: ha a másik nem ugrál úgy, akkor maradjon is távol?! Ebben a dologban így a Kedves tulajdonképpen szerepet sem kap: egy tárgy, egy kiszolgáló személyzet valaki elvárásaihoz.
(Ha a Te szerelmed így bánik veled, fogd menekülőre a dolgot, jobbat nem tehetsz!)

3. Vizsgáld meg, kibe is vagy Te szerelmes valójában? Mert a Kedvesednek semmi köze a szerelem-érzésedhez! Ez az érzés a Tiéd, benned ébredt, és a Kedvesedhez társítottad. Amikor a jelenben nem működik már a kapcsolat, amikor már nem egy irányba fejlődtök, nem egyek a célok és nem egy a ritmus sem, akkor már csak a múlt emlékeibe vagy szerelmes, a szerelem érzésébe, ami a múltban olyan sok csodát jelentett. Ha felismered, hogy már csak a szerelembe kapaszkodsz, és nem akarod, hogy múljon, könnyebb lesz elengednek. Megint csak a ragaszkodást kell elengedned: ELFOGADNI, hogy az élet tovább zajlik, és bár ennek most vége, már KÜSZÖBÖN ÁLL az ÚJABB!

4. Az új szerelem, új kapcsolat pedig mindaddig nem tud megérkezni, amíg Te a múlt sebein keseregsz! Amikor szenvedsz és keseregsz, a figyelmed teljesen rászűkül a problémára, Lassan már TE magad is csak egy NAAAGY probléma leszel, és semmilyen lehetőséget nem veszel észre magad mellett. OLyan ez, mintha a sötét éjszakában a zseblámpáddal ráközelítenél egy csigára. Csak a csigát látod…. pedig körötte sok-sok másik kis élőlény leskelődik rád, keresi a figyelmed!

Mit is tehetsz hát, hogy elengedd a “szerelmedet”?

1. Gyászold csak meg! Ez a Te jogod!!! Sírd ki magadból mindazt a fájdalmat, amit érzel a veszteség kapcsán! A sírás átmos, tisztít, segít kiüríteni a helyét, az űrt, amit hagyott!

2. Értesd meg magaddal, hogy mi fáj a legjobban? Mi az, AMIHEZ VALÓJÁBAN RAGASZKODSZ? Mert, ha ő az, akkor őrizd meg a közeledben más minőségben: lehet munkatárs, barát… nem kell hibáztatnod azért, mert már nem azt szeretné, amit TE! Ha szereted, el is fogod fogadni az ő akaratát is. Ha nem tudod elfogadni, akkor valószínűleg nem is szeretted sosem…

3. Ha már csak az emlékekhez ragaszkodsz, akkor gondolj vissza azokra örömmel és azzal a tudattal, hogy: “Mennyit adtak neked azok a pillanatok! Mert valójában nem MOST veszted el őket, HANEM AKKOR KAPTAD!!!” Ha arra fordítod a tekinteted, hogy mit kaptál tőle és nem arra, mit veszítesz, akkor kiderül: rengeteg gazdagságod van, amiből később építkezhetsz!

4. Tudd, hogy a kapcsolatotok, a találkozás NEM VÉLETLEN volt! Ebben az életszakaszotokban ez a kapcsolat szolgálta a kettőtök életét leginkább! Tanultatok belőle, gazdagodtatok általa! Keresd meg mit és miben!!! Az pedig,hogy véget ér: szintén okkal történik: talán már nincs mit tanulnotok egymástól, talán már a küszöbön áll egy új élet, talán csak ennyi volt “nektek megírva”. 🙂

5. Tudd, hogy ha képes vagy elfogadni, hogy ez mind nem véletlen, és hogy Téged szolgál, még akkor is, ha most nem érted, hogyan, akkor meg tudsz nyílni az ÚJ előtt! Az új pedig csak akkor tud belépni az életedbe, ha a régi romjai már nem foglalják el a helyét! Teljesen ki kell tisztázni a”placcot”, átmosni szeretettel, és ekkor készen állsz az újra!

6. Most nem hiszed még, hogy jön egy jobb, igaz? Hogy is hihetnéd, hiszen valami egészen biztos tudat kellene ehhez, hogy a veszteség kellős közepén ezt megérthesd! Fontos hát, hogy lásd: minél tovább húzod a szenvedést, minél több időt adsz a múltadnak, annál később fog megérkezni az, ami majd a “JÖVŐD LEHET”!

Éld meg a jelent: ha fáj, hadd fájjon, engedd át magadon: ne magyarázd, ne készíts rá stratégiákat!
Ha örömöd van, akkor örülj, és ne tarts attól, mi lesz, ha elmúlik!

Csak a JELENBEN tudsz élni és cselekedni: a múltat megváltoztatni nem tudod, de béklyóba zár, ha benne maradsz… 🙁 a jövőt pedig nem láthatod, és hidd el, semmire sincs lehet garancia, így felesleges az érzelmekben biztosra törekedni! A Jelen az, amiben kiteljesedhetsz!

Szeretettel:

Némethi Erika

http://tundersziv.hu/blog

Ajánlott cikkek

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás