Szavakkal fejezzük ki gondolatainkat, érzéseinket, hangulatunkat, azonban míg ezek pillanatról pillanatra változhatnak, a kimondott szó megmarad, nyomot hagy a másik félben…


Sokszor felelőtlenül használunk olyan kifejezéseket, mint „szeretlek”, „gyűlöllek”, „soha többé nem akarlak látni”… Igazi jelentésüket azonban mára sokszor elfelejtjük. Hogyan lehet hinni a szavaknak, ha egyik pillanatban, aki azt mondja, szeret, másik pillanatban már nem akar velünk lenni? Vagy éppen fordítva… „Soha többé nem akarlak látni!” – majd miután lecsillapodik, így engesztel minket: „Nagyon szeretlek”.




A szavak – bármilyen furcsán hangzik – legtöbbször jobban fájnak, mint a tettek. Sokszor a fizikai sebek hamarabb gyógyulnak, mint a lelki sérülések.
Ha valakinek gyermekkorában szülei állandóan azt mondták, hogy „ügyetlen vagy”, „semmire nem vagy képes”, személyisége magjába építi, elhiszi önmagáról, hiszen számára fontos, hiteles személy szavai ezek. Felnőtt korában is azt fogja hinni magáról, hogy ő egy értéktelen személy, aki semmire nem képes. Óriási munka ezt a korai beidegződést utána semlegesíteni, átformálni.
A párkapcsolatokban is hasonló a jelenség. Ideális helyzetben a személyiség már kiforrott ugyan, azonban a szeretett személy számunkra sokszor hitelesebb, mint belső hangunk. Ezért amit mond, szinte szó szerint elhisszük.

Képtalálat a következőre: „szavak ereje”
„Szeretlek, csak…” vagy „szeretlek, ha…” olyan kifejezések, amikkel feltételhez kötjük a szeretetünket. Egy olyan paradox kommunikáció, amely a másik félben ellentmondást ébreszt. Gondoljuk csak végig… Az igazi szeretet legfontosabb tulajdonsága a feltétel nélküliség lenne. Ezekkel a mondatokkal azonban tudattalanul azt közöljük a másik felé, hogy a szeretet csak bizonyos feltételek mellett az övé. Ha valamit nem jól csinál, akkor elveszíthető. A szerethetőséget áthatja a teljesítménykényszer…
Létezik a szakirodalomban egy kifejezés, az ún. „double-bind” kommunikáció. A kifejezés kettős kötést jelent, ami a közlés paradoxon voltára utal, a kommunikáció önellentmondást tartalmaz. Gyakran találkozunk ezzel a mindennapokban.




Egyik formája, amikor a verbális és a non-verbális kommunikációnk mást közöl. „Annyira hiányoztál” – hangzik párunktól, közben az ölelése és a mimikája teljesen másról árulkodik…
Másrészt vannak olyan mondatok is, amelyek már önmagukban ellentmondást hordoznak: „Légy spontán!”, „Szerezz nekem meglepetést!”, „Ne akarj nekem megfelelni!” Ugye ismerősek? De ha végiggondoljuk, valójában teljesíthetetlenek…
A szavak ereje tehát óriási. Képesek felemelni, ugyanakkor egy életre megsebezni. Jelentéktelennek hisszük őket, mert látszólag eltűnnek, azonban nyomuk a másik ember lelkében akár örökre megmarad.

Csernus Imre szavai nagyon jól tükrözik a szavak erejét, súlyát:

„Ha valaki indulatból mond vagy tesz valamit, annak soha nem lesz következménye, ha valaki indulatból hoz meg egy döntést, azt soha nem fogja betartani. Soha. Az indulat elszáll, és ottmarad a kimondott szó súlya.”

Tusori Eszter pszichológus

www.womenic.hu

Ajánlott cikkek

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás