Női Koktél Meg kell tanulnunk időben elengedni azokat az embereket,
akiknél megszólal bennünk a vészharang és úgy érezzük,
ha tovább viaskodunk, ellenségekké formáljuk át őket.
Nem érdemes egy emberi kapcsolatban eljutni a holtpontig csak azért,
hogy igazunkat bebizonyítsuk vagy hősként tűrjük a másik csapásait.
Ne játsszuk mindig a győzedelmes hadvezért, mert a véráztatta harcmezőn döbbenhetünk rá, hogy a pillanatnyi katarzisért túl sokat vesztettünk. Magunkból. El kell fogadnunk, hogy egyszerűen van olyan személy, akinek akárhogy erőlködünk, a legjobb önmagunk sem lesz elég jó, és amikor erre rájövünk, már ő nem lesz elég jó nekünk.
Hogy is lehetne helye az életünkben olyan valakinek, aki nem látja bennünk a jót, és szavaink mögött a szándékot, s mi hogy lehetünk olyan életében, akiről ezt gondoljuk? A vonat, amin ültünk súlyosan félresiklott és nem talál vissza többé a vágányra…
Ezért az újra és újra játszás helyett, nem marad más, mint a viszlát.
Mert hiába bizonygatja valaki a szeretetét, ha ez a „szeretet” folyamatosan
a mosolyunkat veszélyezteti, jogunk van azt magunktól távol tartani.
Manna OWell
