A FÉRFI SZERETŐJE…

Amikor a férfi szeretőt tart…

Ezúttal csak a férfiről lesz szó. Arról, vajon hogyan élik meg legtöbben azt, amikor beleszeretnek egy másik nőbe a párjuk mellett és hogyan élik meg azt, amikor ebből a kapcsolatból tartós viszony lesz.

A férfi legtöbbször nem egy tartós kapcsolat reményében lép félre. Nem célja az, hogy találjon egy szeretőt. Nem célja bántani ezzel a párját – feleségét, élettársát, gyerekei anyját. Ő egyszerűen csak életteret akar, pici levegőt, pici szabadságot. Aztán azonban könnyen belesodródik a kapcsolatba, ha az olyat nyújt neki, amiben picit is megélheti önmagát, egy szabadabb létet, akár pillanatokra, órákra is.




Akkor mire vágyik a férfi, mi hiányozhat sokuknak az állandó társuk mellett?

 

A férfi szeretője...




A férfi elismerésre és elfogadásra vágyik…

Sok írásom szól arról, hogyan válik a szerelemmel induló kapcsolat is egy projektmenedzsmentté, és hogyan kezd először a nőnek – szinte mindig a nőknek – szorítani a kapcsolat. A nő több figyelemre vágyik, több jó szóra, több hálára, több dícséretre, avagy több energiát igényel, mint a férfi.

Ez azért van így, mert a nő rendszerei, a nő “működése” a mindennapokban lényegesen szerteágazóbb, lényegesen bonyolultabb. Érzékelésük mélyebb, figyelmük sokszorosan megosztható. A nő épp ezért nagyon sok terhet elbír, elképesztően gyakorlatias, képes párhuzamos figyelemre… stb. Ezt a “rendszert” azonban csak nagyon sok energiával lehet fenntartani.
A nők zöme pedig a párkapcsolatban a férfit tekinti elsődleges energiaforrásnak. Avagy a férfitól várja, hogy az a figyelmével kiszolgálja a nő energiaigényét. Ez pedig lehetetlen. A férfi jóval egyszerűbb, jóval kisebb energiákkal is “jól üzemel”. Egyszerűségében pedig hatalmas előnyök rejlenek. A férfi gyorsan dönt, gyorsan átlátja a helyzetet, képes könnyedén vezetni, előre haladni, célt kitűzni. A férfi felfedez, céloz és eredményre jut.

Fontos hát látni, hogy azzal, hogy a nő a férfitől várja a sok energiát megkapni – ezt ő szeretetnek, figyelemnek, gondoskodásnak hívja – a férfi viszont, ha minden erejét összeszedi se lesz képes, ennyit adni neki, így csak hamar felüti fejét a nőben az elégedetlenség.
A férfi a feleség / élettárs szemében szépen lassan kevéssé válik.
Ennek pedig a nők hangot is adnak. Lassan elvárásaikkal, majd bírálataikkal szépen bebizonyítják a férfinek, hogy semmi sem elég jó, amit ő csinál. Ahogyan mondani szokás: “kasztrálják a párjukat”. (Erről van egy írás itt a blogban…)

A férfi számára ugyanis fontos, hogy őt elismerjék, hogy a nő felnézzen rá, hogy ő maradhasson a vezető, a döntéshozó, a ház “ura”, a család “feje”… és fontos, hogy higgyenek benne és elfogadják úgy, ahogy van. A férfi erre vágyik. Ha ezt megkapja, akkor otthonra lel. Akkor úgy fel tud oldódni a nő teremtéseiben, a nő oldalán, hogy szárnyalni tud. Ha ezt a férfi megkapja, akkor kreál, teremt, alkot létrehoz… és amit létrehozott, azt tűzön-vízen át, bátran védelmezi is. A férfi számára minden, amit létrehozott, nagyon fontos.




Amikor a feleség / élettárs már nem látja a férfiban ezt az erőt, és nem tud felnézni rá, azzal a férfi olyan céltalanná válik, mintha kihúznák alóla a talajt. Egyszerűen vágyni kezd arra, hogy valahol férfi lehessen, hogy értékeljék, felnézzenek rá, bíztassák, higgyenek benne. Ekkor válik nyitottá arra, hogy újra hódítani tudjon.

A nőket (a csábítókat) nem kell csalogatni. Jönnek.  A nők jól bánnak a szépségükkel, többségük nagyon ügyesen éli önmagát és kisugárzásuk szinte hipnotikusan tudja ámulatba ejteni a férfit. Ne hidd, hogy ezek a nők rosszak, vagy gonoszak. Ne hidd, hogy a férfit ármánnyal, vagy manipulációval ejtik hálójuk csapdájukba! Dehogy! Egyszerűen csak a férfi nyitottá vált arra, hogy meglássa maga körül azokat a nőket és helyzeteket, ahol nem kell küzdenie az elismerésért, hanem könnyedén megkaphatja.

A férfi nem akarja bántani a hivatalos párját…

A férfi sodródni kezd. Akár egy gyerek… élni akarja a pillanatot, a jót, ami visszaadja neki önmagát, ha csak órákra vagy pillanatokra is, de szereti a családját is, fontos neki a felesége, az otthona, a gyerekei és mélyen él benne a társadalom által beléprogramozott hitrendszer is, hogy ő tartozik felelősséggel az egész családja boldogságáért.

Először megküzd a bűntudattal, melyet a feleségével szemben érez, és a bűntudat sok-sok kompenzációra ösztökéli. Újra kedvessé válik a feleségével, igyekszik a kedvében járni, figyelni rá, dicsérni. Egy rövid időre a kapcsolatuk – épp a szerető jelenlétével – új lendületet is kaphat. Ha a férfi szerelmes, akkor azt az energiát, hogy ő jól van, így haza is viszi. Kicsit jobban szárnyal, újra mosolyog, újra kiteljesedni látszik.

Azonban a bűntudat után lassan jön a felismerés, hogy kevés az energiája egyszerre mind a két kapcsolatra. 2 nő figyelmét kielégíteni – és itt még csak a figyelemről van szó – jóval több, mint egyét, és, az egy is sok volt a férfinak. A férfi egyre jobban sodródik egy csapda felé. A bűntudat kötelességszerű, felelősségteljes jelenlétté válik a számára, és sehol sem találja helyét. Amikor otthon van, feszeng, és a szeretővel töltött percekre vágyik. Amikor a szeretővel van, akkor úgy érzi, hogy otthon a helye, és azért feszeng, mert ha kiderül a kettős élete, akkor elveszítheti a családját is. Túl nagy a tét.

A család és otthon lassan mérlegre kerül a szerelemben átélt, szabad és kötetlen pillanatokkal. Óriási a nyomás és küzdelem a férfiban. Tépelődik, mérlegel, szorong, és közben egyre kevésbé tud szárnyalni újra… A lejtőn elindult lefelé. Sokukban itt kezd megjelenni valamilyen kisebb testi kórság: egy nátha, vagy nagyobb bajok: hát- és gerincproblémák, pánik betegség, aranyér, emésztési zavarok… 🙁

A döntés lassan szorongató közelségbe kerül…

Eljön az a pont, ahonnan visszafordulni sem lehet – olyan könnyen – de előbbre lépni is nehéz. A férfi pontosan tudja, hogy egykori igazi társa: a felesége most épp az, akinek nem öntheti ki a szívét. Pontosan tudja, hogy nem állhat a nő elé azzal, hogy szereti őt és a családot, de szeret egy másik nőt is.




A legtöbb feleség ezt nem tudná megértéssel fogadni, és azonnal döntés elé állítaná a férfit. A férfi erre nincs felkészülve. Ezért belesodródik a hazugságai hálójába. Nem azért hazudik, mert nem szereti a feleségét, hanem épp azért, mert SZERETI. Épp azért hazudik, mert képtelen lenne elviselni azt, hogy elveszítse a feleségét (egyelőre) és képtelen lenne végignézni a felesége szenvedését amiatt, hogy ő hűtlenül “megcsalta”.

A szerető pedig – hisz ő is nő és figyelmet igényel – pontosan érzi a férfi hezitálását. Látja a megtorpanást. Látja, hogy hol előbbre lépnek, hol vissza. Érzi, hogy a kezdeti tűz, szerelem és szenvedély alábbhagy, és elindul a huza-vona irányába. A szerető aggódni kezd, és éppúgy követeli a férfi figyelmét és idejét, mint a feleség korábban. Azonban a férfi nem tud szétszakadni. (Bár, azt hiszem, ezen a ponton megfordul a fejében, hogy jó volna klónoztatnia magát.)

A szerető szerepe a férfi életében….

Egészen addig, amíg a szerető nem kezd követelőzni, nem követel döntést a férfitól és nem fenyegetőzik, addig ő jelenti a férfi életében azt az életteret, ahol ő önmaga lehet. A szeretővel a szabadságot élheti. A szeretővel önmaga lehet. A szerető előtt ő lehet A FÉRFI. A szerető kezdetben a bizalmasa is. A szeretővel többet tud megosztani, mint a feleségével, hiszen a szerető oldalán ő mer az lenni, aki.

A szeretővel a jelent élheti: a benne élő szerelmet, szenvedélyt…

Ha a szerető követelőzik, és a döntést sürgeti, hogy megszerezze a férfit, azzal a kapcsolatot elindítja lefelé a lejtőn, mert ezzel rövidesen bebizonyítja a férfinak, hogy ő sem lesz jobb, mint a feleség. A szerető minden “hisztije” eltaszítja, hátrébb löki a férfit az otthona felé.

Ha a szerető háborogni kezd és növeli elvárásait, akkor a férfi lassan neki is hazudni kezd.

Amikor a döntés elérkezik…

A szeretők egy idő után – az egójuk működésének jogos elvárásai szerint – előbb-utóbb döntés elé állítják a férfit. A férfi ultimátumot kap. Döntenie kell. A nők nem engedik meg neki, hogy továbbra is 2 élete lehessen.

Ekkorra egyébként a férfi szinte azt kívánja, hogy történjen bármi, csak lehessen pár évvel idősebb, hogy ne neki kelljen ebben a kajla konfliktusban meghozni sokak feje felett a nagy döntést.

A férfi sokszor a családot választja. Több okból:

  • Felelősnek érzi magát a családért, a feleségért, a gyerekekért. Félti őket.
  • Félti az otthonát és ragaszkodik ahhoz, amit létrehozott
  • Fél attól,hogy rosszul dönt, és a szeretőből is hárpia válik majd…és visszaútja se marad.
  • …és fél attól, hogy egyedül maradjon, mert a férfi egyedül nagyon nehezen boldog-ul. A férfi ugyanis nehezen tud otthont teremteni. Nagyon nehezen tudja a melegséget, a hangulatot, az otthonosságot megteremteni ott, ahol él. Erre a nők képesebbek. A férfi tehát fél attól, hogy egyedül marad, fél önmagától, fél attól, hogy élete félresiklik, ha nincs ott egy nő, vagy A NŐ, aki őt “rendezi”.

A férfi a családja mellett döntve a múltat és a biztonságot, a felelősséget választja, miközben úgy hiszi: picit feláldozta magát, a saját valódi boldogságát a családért. Ezért olyan nehéz döntés ez egy férfinak, ezért húzza az időt a végletekig, és ezért marad többnyire a családja oldalán – nem túl boldogan.

Gondold csak el közben.. az a feleség, aki tudja, hogy a férje egy tartós kalandban kalandozott hosszabb időn át, hogyan érzi majd magát. Visszanyerte ugyan a férjét, de vajon hisz-e abban, hogy boldogok lehetnek újra? Tud-e hinni a férjének, vagy a férjében? Tud-e úgy felnézni rá, ahogyan a férfi szeretné? … Azt hiszem, ez a kapcsolat csak nagyon nagyon nagy fokú tudatosság, önismeret, óriási szeretet és együttműködés árán jöhet rendbe. Van rá esély, de picike. 

Amikor a szerető előbukkan és felfedi a titkokat…

Csak egy kétségbeesett, csak egy vesztes pozícióban vergődő szerető fog tollat ragadni, sms-t vagy levelet írni a feleségnek, és feltárni a férfival közös titkokat.

Amikor a feleség levelet kap, tudhatja, hogy a szerető szekere rúdja kifelé áll, nem biztos a dolgában, vagyis a férfi szíve újra közelebb áll a családjához. A szerető ilyenkor épp azt bizonyítja be, hogy hisztérikusan fog a jövőben is követelőzni, így aztán a férfi megszaporázza lépteit vissza a családjához.

Amikor a feleség veszi fel a szeretővel a kapcsolatot, az ugyanígy azt tükrözi, hogy a feleség érzi azt, hogy nincs biztonságban, ő érzi a vesztes helyzetet és kétségbeesetten próbál beavatkozni a döntési folyamatokba.

Van olyan is – néha – hogy a férfi úgy dönt, elhagyja a családját:

Tulajdonképpen ekkor is a nők “döntöttek”. A feleség és a szerető türelme vagy türelmetlensége, követelőzéseik, vagy épp kitartó várakozásuk fogja eldönteni, hogy a férfi merre lép.

Van olyan, hogy a szerető olyan sok mindent tud megadni a férfinek, hogy végül a férfi „őt választja”, ez azonban mindig hosszabb folyamat. Ekkora rendszerint a feleség is megfárad, és szinte elüldözi a férjét, vagy ő is kapcsolatot kezd egy másik férfival….

Képtalálat a következőre: „szerető”

Hogy mi ebből a tanulság?

Nincs olyan tanulság, hogy “jobb lett volna bele se menni a szeretői kapcsolatba” – hisz az sok-sok örömöt és erőt adott mind a kettejüknek. Ezek fontos élmények, jó megélések voltak nekik. Adtak nekik sok-sok energiát és tapasztalást. Szeretni pedig Isten előtt sem bűn….

Nincs olyan tanulság, hogy “őszintének kellett volna lennie a férfinak” – hiszen jön az újabb kérdés: “vajon hol és melyik ponton kellett volna őszintének lennie otthon? Vajon mit kellett volna mondania, ha igenis egyszerre szerette mind a 2 nőt, de biztosan le kellett volna mondania valamelyikükről?”




Nincs olyan tanulság, hogy a felelősség miatt tilos szerelembe esni mással, nincs olyan sem, hogy vissza kellene fojtania önmagát.

Talán olyan tanulság létezik csupán, hogy lássuk meg időben, hogy mitől más a nő, mint a férfi! Ne játszmázzatok azon, ki figyel jobban, és hagyjátok el a legtöbb elvárásotokat! Építsétek a kapcsolatot szeretettel, tisztelve egymást, odafigyelve mind a kettőtöre! A szerelmet éltessétek és ne a párkapcsolati szabályokat!

(A szeretőnek és a feleségnek is elfér itt egy tanács: Dönthettek! Ha a férfit készteted döntésre, azzal átadod az irányítást az életed felett. Várakozol rá, függeni kezdesz tőle, lesed, dönt-e. Ő húzni fogja az időt, hazudni fog. Ha tudod, hogy nem jó neked, ha szenvedsz, akkor ne tőle várd a döntést! Lásd be, hogy a te életed irányítása a te kezedben van! Dönts, állj fel, és indulj utadra! Ha azonban jó így neked, akkor lásd be, mitől jó és ne szenvedj, ne követelőzz, hanem élvezd!)

A szerelem tudja működtetni a kapcsolatot… de a kapcsolat önmagában nem tudja fenntartani a szerelmet.

Szenvedés nélküli boldogságot kívánok neked! Egy tudatos felismerést, egy örömteli kalandot önmagad megismerésének útján.

 

Szeretettel:

Némethi Erika

http://tundersziv.hu/blog

 

Ajánlott cikkek

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás