A TERÁPIA LÉNYEGE, HOGY MEGJÁRD A POKLOT ÉS VISSZAJÖJJ

Gyakorlott „pokoljárónak” kell ahhoz lenni, hogy valós segítséget tudjon a terapeuta nyújtani.

Igen… A terapeutának előbb többször „szét kell szedetnie magát”, aztán még többször szét kell szednie saját magát. Ahhoz, hogy igazán empatikus és igazán hatékony legyen valaki a szakmájában. Önismeret. Bátorság. Bátorság kell hagyni belenyúlni a sebeinkbe, később saját magunknak „feltépni, kitisztítani, gyógyulás útjára engedni” őket…

Az alábbi írás is megerősíti, összefoglalja alátámasztja soraimat.

Szabó Gyöngyi

www.noikoktel.hu

Aki terápiába megy, az változni, változtatni akar. Ahhoz azonban, hogy változzunk, elengedhetetlen szembenézni önmagunk démonjaival, nehéz, olykor fájdalmas érzéseivel. A terápia lényege, hogy lemenjünk a pokolba és visszajöjjünk. A jó terapeuta pedig segít téged ebben az utazásban, mert már nagyon rutinos pokoljáró…

SOKAN NEM ÉRTIK, MI A TERÁPIA CÉLJA

A terápia elkezdésének fő motivációja általában az, hogy szükség van egy személyre, aki kívülről, szubjektíven segíti őt egy-egy nehéz helyzet kibogozásában, elfogadásában, feldolgozásában. A terapeuta nem azért ül ott veled szemben, hogy meghallgasson, és osztozzon a fájdalmadban. Sőt, a mi dolgunk, hogy amikor azt érzed, hogy szeretnél megállni, mert eleged van az egészből, akkor továbblendítsünk. A terápia lényege, hogy a legmélyebb összefüggéseidet tárjuk fel. Elkísérünk a pokolba és visszahozunk. Sokan, amikor elkezdik a terápiájukat nagyon meg vannak attól rémülve, hogy nem érzik magukat az első találkozás után jobban. Van, hogy a szemünkre is vetik ezt, úgy érzik, hatástalan az, amit csinálunk együtt. Pedig nem az. A terápia nem aszpirin, nem az van kiírva egy kolléga ajtajára sem, hogy rapid lélekszervíz. Az emberi psziché nem úgy működik, hogy elmegyünk egyszer – kétszer a pszichológushoz, beszélgetünk kicsit és utána már jobban is vagyunk. (Persze erre is vannak esetek, de nem ez a gyakori).

NEM HISZEK A GYORS MEGOLDÁSOKBAN

A terápiának idő kell. Idő kell egyrészt annak, hogy elfogadd a terapeutádat, hogy megbízz benne, hogy képes légy megnyílni neki. Személyiségtől függ, hogy milyen tempóban történik ez meg. Aztán idő kell arra is, hogy feltárjuk a problémád, elakadásod gyökerét, hogy megtaláljuk, hogy honnan ered, honnan ismerős, mióta hozod azokat a mintákat, gondolatokat, reakciókat, érzéseket magaddal, amik éppen most a problémád okozói. Idő kell ahhoz is, hogy megnyílj az önmagadon, saját érzéseiden való gondolkodáson, hogy megtanuld kifejezni az érzéseidet, hogy felismerd az összefüggéseket. Aztán amikor mindez megvan, amikor már érzed és ki is tudod fejezni az érzéseket, akkor kezdődik el az érdemi munka. Amikor eljutottunk a nehézség legaljára, elkezdünk visszajönni, és felhozzuk mindazt a tudást, tapasztalatot, amire szükséged van ahhoz, hogy felvértezd magad azokkal a gondolatokkal, erőforrásokkal, amelyek a problémád megoldásához szükségesek. A terápia célja az, hogy a saját erődből egy másik tudatállapotba, egy másik hozzáállásba kerülj, hogy képes légy rugalmasabban gondolkodni. Célunk, hogy valahonnan eljussunk valahová. Ehhez mindig idő kell, ahogyan idő kell a szénnek is a gyémánttá váláshoz.

Sokan félbehagyják a szakemberrel való munkát, mondván, hogy nem jutottak előre. Nem ritkán akkor adják fel a terápiájukat, amikor az kényelmetlenné, esetleg nehezebbé kezd válni. Ezek mind helytelen hozzáállások. Sajnos egy terápia nem nagyon tudja kielégíteni azt a fogyasztói hozzáállást, hogy odamegyünk, kifizetjük, és már visszük is magunkkal az eredményt. A lélek nem így működik, és nem is lehet siettetni a folyamatot. A terápiás hatást meg kell várni, és nincs kibúvó. Nagyon sokan beleesnek abba a hibába, hogy mindenféle terápiákba eljárnak párhuzamosan, mert annyira szeretnének megszabadulni a problémájuktól, a lehető leggyorsabban. Nos, a kevesebb több. És ez nem közhely. Nem biztos, hogy jót tesz, ha összezavarod a saját elmédet és érzéseidet más és más terápiákkal, technikákkal, módszerekkel. Ha elkezdtél valamit, azt fejezd be, és ha még van mit kezdened azzal a témával, akkor mehetsz egy másik irányba is, egy másik módszerrel. Ha egyszerre sok terápiát „habzsolsz”, azzal egyrészt nem köteleződtél el egyik mellett sem, másrészt az azt jelenti, hogy nincs megfelelő bizalmad sem önmagad, sem a választott terápia, terapeuta felé. Ilyenkor csak azt kommunikálod saját magad számára is, hogy az egyedüli dolog, ami mellett elkötelezted magad az a PROBLÉMÁD… Inkább hagyj időt magadnak a gyógyulásra!

Szerző: Németh Loránd