Némaságba burkolózva. Szavak nélkül. Így azt hiszi, nem gondolsz rá. Így azt hiszed, nem gondol már rád.
Elértéktelenedtek a szavak. Elértéktelenedtek a gondolatok és az érzések. Múlt.
Maradtak a sérelmek, a sebek, az emlékek. Amikre nem gondolsz. Amikről nem beszélsz senkinek.
Így azt hiszed, már nem fáj.
Nem jelent semmit az egész már.
Ugye?
(…)

Szabó Gyöngyi
www.noikoktel.hu
