MI ALAPJÁN VÁLASZT A NŐ?

Az igazi férfi gyöngéd. Az igazi férfi szenvedélyes. Az igazi férfi intelligens. Humoros. Erős. Jól keres. Munkájában sikeres. Ambiciózus. Figyelmes. Nagyvonalú. Az igazi férfi felelősségteljes. Csak a családjának él. Síel, vitorlázik, extrém sportol, füvet nyír, pelenkáz, csapot szerel. Kommunikál, meghallgat, tanácsot ad. Szülői értekezletre jár. Istenien főz. Az igazi férfi megbízható és hűséges. Az igazi férfi egyszerűen ellenállhatatlan.

Kapcsolódó kép

Bővíthetnénk még a sztereotípiák listáját, sorolhatnánk tovább elhomályosult tekintettel az Igazi Férfi különös ismertetőjeleit. Elméletben remekül tudjuk, milyennek is kellene lennie egy igazi férfinak, azonban a gyakorlatban sűrűn érzelmileg éretlen gyermekembereket választunk, akik jó fejek is tudnak lenni néhanapján, ez adja számunkra a reményt, hogy nem múlt el egészen a világ dicsősége. A mai modern férfiak többsége sajnos egyetlen percig sem akar kiszámítható, megbízható, jó fej „lúzer” lenni. Hamar megtanulták, ha nőt akarnak, ideje bedobni a macsó-attitűdöt, így nagyobb a lelkesedés, így vibrál a változatosság izgalma. Az elmúlt évtizedekben annyit küzdöttünk az egyenjogúságunkért, és a nemek diszkriminációja ellen, hogy a férfiaknak kezd elegük lenni belőlünk.

Mi alapján választ a nő? Nem a törekvő karrierkirálynő, aki markáns, férfias tulajdonságokat ölt magára, és álcázza nőiességét, kinek uniformizált, férfivilághoz idomuló lénye már nem közvetít lágy, nőies energiákat. Nem a szinglilelkű, instant nő, nem a tökös csaj, aki használja, kicsontozza, majd ellöki az ő feminista elveken nyugvó rendszerében bolyongó, és kapcsolódási pontot hiába kereső férfit. Egy férfi valójában mindig erőt, magabiztosságot, karizmát akar sugározni a nő felé. Gondoskodást, biztonságot, anyagi, érzelmi, szexuális komfortot teremtene, és férfiként viselkedne. Ha hagynák.

Van a Nő, aki tudja a maga szerepét, és alázattal képes megélni azt, jól érzi magát bőrében, egyedül is ragyog, tud „nőül”, és viselni is tudja a nőiességét. Aki nem egy férfitól várja lelkének kitavaszodását, aki egyenrangú, inspiráló társ lehetne, aki nem támaszkodik, és nem zúdít érthetetlen „elváráshalmot” a férfira. Aki nem akar férfibb lenni a férfinál, aki szeretne társat, és szeretne harmóniában élni valakivel, de tudja, hogy ehhez először meg kell tanulnia önmagával harmóniában, önszeretettel, önbecsüléssel, egyedül élni. A párkapcsolat nem magány elleni terápia, vagy női önbizalmat izmosító tréning. Ő mi alapján választ?

A férfiak felé ma ellentétes vágyakat támasztanak a nők: egyszerre legyenek kemények és lágyak. Legyenek életerősek, markánsak, dominánsak, karakán maszkulin vonásokkal, ami üzenje, kiabálja a női társadalomnak: „erős vagyok, ezért erős, egészséges utódot nemzek. Csodás genetikai állományom, erényeim garantálják az utódok lehető legjobb örökségét”. Egy férfi ugyanakkor legyen lágy, legyen gondoskodó társ, mindenkori érzelmi támasz, figyeljen, óvjon, védelmezzen. Evolúciós szempontból a nők három egyszerű dologra támaszkodva tudják kiválasztani a számukra legmegfelelőbb partnert, hogy a kiválasztottal családot alapítsanak, majd a születendő utódokat közösen felneveljék. Férfierő, mely magába foglalja az erős fizikumot, fontos az arc, a test szimmetriája, és az illat, ami a legmeghatározóbb mindhárom közül. A feromonok szerepét senki nem vitatja, mégis megdöbbentőnek tűnhet a tény, hogy a nők előnyben részesítik azoknak a férfiaknak a természetes szagát, akik szimmetrikusabb testfelépítésűek. A férfiak szimmetrikus vonásai kirakatba helyezik génjeik minőségét. A természet az orrunknál fogva vezet minket? Úgy tűnik igen.

Egymásba kapcsolódó tekintetek, pattogó szikrák, égszakadás, földindulás, szerelmi tűzijáték, és színtiszta vegytan. Játszanak velünk a hormonok, a fellángolás aligha tudatos, és szakértők szerint a szerelemhormon két év után elillan, mintha csak feromon parfümöt fújt volna testünkre a szenvedély. Cupido angyal huncutul kacsintva az orrunkra nyomja a szerelmes vakok és gyengén látók rózsaszín szemüvegét. Mégis nézzünk ki alóla időnként, és lássunk a realitás szemüvegén át. Ő segíteni fog a jellemfejlődésemben? Jó hatással vagyunk egymásra? Felfelé vagy lefelé húzzuk egymást? Támogatni fogjuk egymást céljaink, terveink elérésében? Ezek a leglényegesebb kérdések, és ha bármelyikre negatív választ kell adnunk, érdemes kétszer meggondolni, hogy alaposabban belebonyolódjunk-e a kapcsolatba. Mindenkinek tisztában kell lennie azzal a ténnyel, hogy szimmetria és feromonok ide vagy oda, színtiszta testi vonzalomra nem építhető egy tartós kapcsolat. A szenvedélykapcsolatok csak carpe diem üzemmódban működhetnek, és hamar kihunynak, mint a gyertyaláng. Ha „jól megértjük egymást itt az ágyban”, de ezen kívül semmi mondanivalónk nincs, illetve igényünk sincs ágyon kívüli, szabadidős tevékenységekre, akkor jobb, ha nem gondolkodunk hosszú távon. A szenvedély elfárad majd és kiüresedik, akkor ideje távozni.

A férfiak szerint az ideális nő olyan, hogy szex után is lehet vele beszélgetni, tehát elsősorban pozitív, vonzó emberi tulajdonságairól ismerszik meg. Jó vele együtt lenni, mert kedves, nem pokróc, nem arrogáns, nem okoskodó, nem fennhéjazó, inkább megértő, türelmes, felelősségteljes, és érzelmileg érett. Egy érzelmileg éretlen nőnek felületes listája van a tökéletes partnerről. Így néz ki: gazdag, szexi, népszerű, trendin öltözködik, és több mint 180 centi magas. A felnőtt nő listája ilyen: tisztességes, kedves, ambiciózus, motivált, empatikus, érzelmileg és értelmileg intelligens. Az anyagi komfort igénye gyakran csak a legutolsó helyen áll. Hosszú távon egyébként mindkét nem a belső értékeket helyezi előtérbe, de a férfiakra a külső pozitív jegyek, a kisugárzás erőteljesebb hatást gyakorol. A nők, ha komolyabban hajlandóak tervezni valakivel, ebből a szempontból elnézőbbek.

Életünk során lehet, hogy rengeteg potenciális igazival találkozunk. Bennük van a lehetőség, ott lakozik bennük az igazi génje, mégsem vesszük észre, figyelmen kívül hagyjuk. A felállított kritériumrendszer szigorú, szorongatjuk a kezünkben a listát, árgus szemekkel pásztázzuk a pro és a kontrát. Valójában semmitmondó szempontok alapján döntünk, és néha fogalmunk sincs a tényről, hogy életünk nagy lehetőségét hagyjuk veszendőbe. A megfelelő ember sokszor „álruhában” jár, és nem ölti magára azon tulajdonságok nagy részét, amelyeket a női kritériumrendszerek burkoltan alapfeltételként megjelölnek, sőt az is meglehet, hogy a megfelelő ember kizárólag a mi szemünkben válik tökéletessé. Csak a szerencsén múlik, hogy rátaláljunk a megfelelő emberre? Nem hiszem. A tudatosság, az ön- és emberismeret, a kapcsolati érzékenység ugyanúgy fejleszthető, mindannyian felelősek vagyunk önmagunkért, és sorsunk alakulásáért. Ez sokszor hosszú, és egyáltalán nem fájdalommentes folyamat.

Egyre csak húzzuk magunkkal a múltunk sleppjét, vonszoljuk egyik kapcsolatból a másikba a beidegződéseinket, kötődési mintáinkat, sérült önértékelésünket, hányatott gyerekkorunkat, az elnyomást, az elismerés hiányát. Bevonzzuk, vagy beengedjük a másik embert? Érett felnőtt emberként meg kell húzni a határt! A nőknek éppúgy: elégedjenek meg inkább a születésnapjukat, és évfordulóikat észben tartó, gondoskodó, védelmező, dominanciáját nem harsányan közvetítő rendes Férfival.

Mindig a nő választ. És az ő felelőssége az, hogyan. A nők ma olyan könnyen kijelentik, hogy mindig csak a rosszat vonzzák az életükbe. Emberi kapcsolatok jönnek-mennek, „végigtrappolnak lelkük előszobáján”, kicsit ott maradnak, megpróbálnak beljebb férkőzni, még „a cipőjüket sem rúgják le, sáros lábbal portyáznak a szívükön”. Mégis engedik. Bevonzzák a nem megfelelő embert, mert így akarják. Befogadók lesznek, vevők, fogyasztók, felhasználók, elveszik, amit nyújt, elfogadják, amit ad. Semmi nincs ingyen. Egy nem megfelelő embernek különös tehetsége van ahhoz, hogy a számára megfelelő időben jelentkezzen, és elvegye, amit akar. Messziről kiszagolja az „érzelmi hajótöröttséget”, a „szeretetsóvárságot”, a kínzó magányt, az éretlenséget, a gyengeséget, a hiányt, a megfelelési kényszert, a sablonba simulás vágyát.

Engedjék, hogy a nem megfelelő ember az irányítása alá vonja őket? Hogy búgjon édes-mézes szavakat? Miért? Elfelejtették, hogyan kell nemet mondani? Joguk van nemet mondani. Egy nőnek sem kötelező kapcaronggyá válnia, nem kell fura, érthetetlen mazochizmussal szeretőnek, áldozatnak, boldogtalan társnak lenni. Rajtuk áll, hogy közelebb engedik-e a másikat, az ő felelősségük, az ő döntésük. Ennek nincs köze vonzásokhoz és rezgésekhez.

Nem tudjuk szeretni önmagunkat, pedig a világ legegyszerűbb dolga lehetne ez. Aki önmagát szereti, az stabil, egészséges, autonóm ember, az képes mérlegelni, és tud nemet mondani, ha saját lelki és testi komfortérzete forog kockán. Az lehet, hogy végigment a saját poklán, és élményt hozó önismereti utakon járt, sok-sok fájdalommal, tisztulással, katarzissal, felismeréssel, érzelmi éréssel. Az emberi kapcsolatok gyakran sebhelyeket hagynak, de nem éri meg az időt és a fájdalmat a nem megfelelő emberhez való ragaszkodás. A boldog párkapcsolat két érzelmileg érett, egyedül is élni és boldogulni tudó, önálló döntésre képes, tudatos ember lehetősége.

Király Eszter író

 

Képtalálat a következőre: „király eszter könyvrendelés”

 

 

 

Forrás: http://ferfiakklubja.hu/fk_magazin/az_fk_noi_tamogatoi_korebol/mi_alapjan_valaszt_a_no

Ajánlott cikkek

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás