A SZAKÍTÁS FÁJDALMÁRÓL -MIÉRT FÁJ?

Ki gondolná , hogy elhagyás/szakítás  élménye, illetve megélése  a -körülményekhez képest- attól is függ, milyen korai (magzati, gyermekkori)  tapasztalataink vannak. Hogyan vártak minket a szüleink, amikor megszülettünk, örültek-e nekünk, megéltük-e, hogy pótolhatatlanok vagyunk számukra?

Többféle elválás, válás létezik. A baráti elengedéstől kezdve a „véres”: ártó, pusztító szakításig.A szakítás és elengedés folyamata a kalsszikus gyászmunka  lefutását követi. Ha hónapokkal a szakítás előtt megromlik a kapcsolat, észreveszik, mindketten, hogy „döglött lovon ülnek” akkor mindkét fél fejében többször megfogalmazódik az elválás gondolata. Ezzel valamelyest felkészülnek az elengedésre, tehát könnyebb lesz a folyamat is.

Így maga az elengedés   és a leválás folyamata elviselhetőbb, mint amikor váratlanul éri a feleket.  Azonban, ha váratlanul éri az egyik felet, akár fizikai összeomlás határára is kerülhet, testi tüneteket okoz a lelki fájdalom. A folyamat kimerülésig tarthat, ha az elhagyott fél nem tud enni, aludni, koncentrálni, dolgozni.Ezt elkerülendő szükséges megkezdeni a gyászmunka, a feldolgozás, elengedés folyamatát. Akár barátok kezét fogva, akár szakemberhez fordulva.Azt gondolnánk, hogy szakításkor a közösen megélt élmények, az emlékek felidézése a legfájdalmasabb.

A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy a közösen tervezett jövő elvesztése legalább ekkora fájdalommal jár: „jövőre együtt akartunk másik lakást vásárolni”, ” épp terveztük a nappali garnitúra kicserélését, hogy karácsonykor kényelmesebben elférjen az egész család” „jövőre tengerpartra akartunk együtt nyaralni menni”…A közös álmok, tervek, célok, a közös jövő szűnik meg. Egy kapaszkodó, egy út ami el volt tervezve, most egy szétpukkanó színes buborék… ami után már hiába nyújtjuk a kezünket.Itt lép képbe a bevezetőben említett gyermekkori, „pótolhatatlan vagyok” fájdalma. Ugyanis míg a szüleinknek azok vagyunk (jó esetben), bizony az élet produkálhat olyan helyzetet, amikor ennek az ellenkezőjével szembesülünk.Ezért fontos a megértés és tudatosulás első lépésként. Aztán pedig az új élet felé fordulás. Új célok kitűzése, akár apróbb lépésekben és tudatosan a jövőn tartva a tekintetet.

Vannak a témába vágó tapasztalatai, segítő praktikái?

Szabó Gyöngyi

www.noikoktel.hu