És eljött az idő, mikor nincs már bennem félelem…mert tudom, utunk életünk végén elágazik, s addig minden pillanat egy varázslat…mert tudom, velem vagy akkor is, ha messze jársz.

Nem kincsekkel halmozol el, hanem olyat adsz, amit még soha, senki…magadból egy darabot, aki minden nap, a tükörből néz vissza rám.
Tudom, nem fogsz megbántani, nem fogsz hazudni, s mellettem leszel mindig, mert én vagyok neked az, akit másban nem találsz.
Tudom, hogy egyszer minden vágyam, amit valaha leírtam…valóra válik, mert tudom, egy napon a sors keze karcolja belém azt, ahol az álom a valósággal egymásra talál.
Glória Galgóczy
https://www.facebook.com/lelekkavicsok/
