Author
Női Koktél
Posted on
Posted on
Azért vagy itt, hogy elindulj az utadon, s megleld az otthonodat, s abban az örök békét, nyugalmat! Megszületünk, elindulunk, s egyszer megérkezünk. De a megérkezés pillanatáig még rengeteg munka áll előttünk!
Olvass tovább Author
Női Koktél
Posted on
Posted on
Tudni kell eldönteni, kiválasztani ki az (a kevés ember) akit barátodnak tekintesz. Megválasztani azon keveseket akivel megosztod a gondolataidat, netán mindennapi dolgaidat/gondjaidat. Akinek megnyílsz, kiadod magad. Akinek segítesz. Akire rászánod az idődet és energiádat, míg meghallgatod. (Óvakodj az energiavámpíroktól és azoktól akik csak használnak/kihasználnak) Tudni kell ezeket is kiszűrni. Tudni kell bezárkózni. Határt szabni, egy […]
Olvass tovább Author
Női Koktél
Posted on
Posted on
Miért hiszik azt az emberek, hogy a lelküknek nincs szüksége regenerálódási időre? -Ha eltörik az ember lába, hetekre begipszelik, fekvőgipsz, járógipsz, gyógytorna. -Ha műtétre kerül sor: kórházi ápolás, aztán hetekig tartó otthoni lábadozás. -Transzplantáció… csonkolás ….., pláne nagyobb gyógyulási idő szükséges, hogy teljes életet éljen későbbiekben az ember. Miért hiszik azt, hogyha a […]
Olvass tovább Author
Női Koktél
Posted on
Posted on
“Tartsd tiszteletben a saját érési idődet! A türelmetlen ember önmagát erőszakolja meg, amikor sietteti sorsát. Ezzel magában hordozza az örök elégedetlenséget.” Dr. Csernus Imre Azonban azt gondolom, nemcsak saját magunknak van érési ideje….(s nemcsak gyümölcsöknek). Érzéseknek és kapcsolatoknak is. Emberi kapcsolatoknak. Barátságnak, szerelemnek, szeretetnek, tiszteletnek…no és bizalomnak. Meg kell várni míg valaki önként […]
Olvass tovább Author
Női Koktél
Posted on
Posted on
Utak. Vannak utak amiket egyedül kell megtenni. Van amit egyedül kell végigküzdeni. Megélni. Nincs segítség. Olykor lehet segítséget kérni és kapni, de valójában nem segítség. Bárki segíteni akar: illúzió. Ezek az utak azért vannak, hogy a végén megerősödve tekints vissza. Fel kell ismerni azonban, hogy vannak utak amikhez a Sors Társat rendel melléd. […]
Olvass tovább Author
Női Koktél
Posted on
Posted on
Kitenni az asztalra a csupasz, meztelen szívedet úgy, hogy tudod, késsel-villával a kezében ül Veled szemben az, akiért dobog – BÁTORSÁG. Érezni, hogy bármelyik pillanatban felcserélheti puha csókjait élesen hasító szavakra, tettekre, és hidegvérrel vághatja el azt, ami Téged éltet… vagy elveheti, hisz nekiadtad – BIZALOM. Mindezek ellenére mégis megtenni, vállalni a páncél nélkül élés […]
Olvass tovább Author
Női Koktél
Posted on
Posted on
50 év, 50 rövid mondat, 50 segítő, pozitív igazság. Lefordítottuk nektek, mert úgy éreztük segít majd mérleget vonni: élményekről, érzelmekről, kapcsolatokról, sebekről és pozitív megerősítésekről! Regina Brett neve nem valószínű, hogy ismerősen cseng a magyar olvasóknak, de érdemes pár percre felfigyelni rá. A kétszeresen Pulitzer-díjra jelölt amerikai újságírónő évei számának növekedésével, és az életében átélt küzdelmek hatására, […]
Olvass tovább Author
Női Koktél
Posted on
Posted on
Meg kell tanulnunk időben elengedni azokat az embereket, akiknél megszólal bennünk a vészharang és úgy érezzük, ha tovább viaskodunk, ellenségekké formáljuk át őket. Nem érdemes egy emberi kapcsolatban eljutni a holtpontig csak azért, hogy igazunkat bebizonyítsuk vagy hősként tűrjük a másik csapásait. Ne játsszuk mindig a győzedelmes hadvezért, mert a véráztatta harcmezőn döbbenhetünk rá, hogy […]
Olvass tovább Author
Női Koktél
Posted on
Posted on
Egy csoport diák, akik nagy karriert futottak be, összejöttek, hogy meglátogassák régi egyetemi tanárukat. A beszélgetés hamar panaszkodásban csapott át a stresszes élet és munka kapcsán. A tanár, kávét ajánlva fel vendégeinek, kiment a konyhába, s egy nagy kannányi kávéval és többféle csészével tért vissza: porcelán, mûanyag, üveg; néhányan simák voltak,néhány közülük drága és ritkaság volt, […]
Olvass tovább Author
Női Koktél
Posted on
Posted on
“Az oldott hangulatú, kedélyes közös étkezések – a család egyik összetartó ereje. Az asztal melletti fecsegés, a ’tislizés’ az összetartozás élményét és az érzelmi biztonságot erősíti. Persze az sem mindegy, hogy mit eszünk, és nagyszerű, ha olyan körülmények között élünk, hogy van lehetőségünk választani. (Jaj, ilyesmikről beszélve soha nem feledkezhetünk meg az éhezőkről sem, […]
Olvass tovább Author
Női Koktél
Posted on
Posted on
“A megbocsátás nem azt jelenti, hogy megértjük, mentegetjük vagy helyeseljük a másik viselkedését, sem azt, hogy elnyomjuk a viselkedés okozta érzéseket. Azt sem, hogy kitöröljük a másik viselkedését az emlékezetünkből, és úgy teszünk, mintha a fájdalom vagy a megaláztatás nem történt volna meg. Azt JELENTi, hogy ÚJra kiNYITjuk a kaput a SZÍVünk előtt, és […]
Olvass tovább Author
Női Koktél
Posted on
Posted on
“Mondd meg a Többieknek is, nyissák meg a szívüket, mert a Férfi energiának szüksége van a Női Szív szeretetére. Szüksége van a lágyságra, a megnyíló befogadásra, a puha ölelésre, a bíztató suttogásra, a gyógyító simogatásra, a reményt adó mosolyra. Össze vannak törve. Olyan magas falakat emeltek maguk köré, amiket csak Ti tudtok áttörni. De nem […]
Olvass tovább Author
Női Koktél
Posted on
Posted on
Ki vagy te? Ki ez az üvöltő, vörös fejű kis Buddha a levegőt kapkodó ráncos kezecskéivel? Ki ez a vénnek tűnő, ázott kis fejecske? Kit tartok a karomban? Ki vagy te, akivel össze lesz kötve az életem? Ki ő? Honnan jött? Nincs még egy emberi lény a világon, akivel sorsom ennyire össze lesz […]
Olvass tovább Author
Női Koktél
Posted on
Posted on
Pár napja egy fiatal lány megkérdezte tőlem, milyen érzés öregnek lenni. Beismerem, hogy kicsit felindultam a kérdés hallatán, mert egyáltalán nem tartottam magam öregnek. A reakciómat látva kicsit össze is zavarodtam, ezért mondtam neki, érdekes kérdést tett fel, ezért gondolkodni fogok rajta és hamarosan válaszolni fogok rá. Rájöttem, hogy az idős kor ajándék. Úgy érzem, […]
Olvass tovább Author
Női Koktél
Posted on
Posted on
ELSŐ FEJEZET Sétálok az utcán. A járdán van egy lyuk. Nagyon mély az a lyuk. Beleesem. Tehetetlen és kétségbeesett vagyok. Nem az én hibám, hogy ez történt velem. Egy örökkévalóság, mire valahogy kikecmergek a lyukból. MÁSODIK FEJEZET Sétálok ugyanazon az utcán. A járdán van egy mély lyuk. Úgy csinálok, mintha nem látnám. Beleesem… megint. Nem […]
Olvass tovább Author
Női Koktél
Posted on
Posted on
Elhidegülni tudod, olyan, mint túl sokáig ülni egy kád simogató, forró vízben. Aztán telik az idő, kihűl a víz, és mi vacogni, dideregni kezdünk. Nem akarunk többé ott maradni, ahol fázunk, igyekszünk kimászni a vízből, eszünk ágában sincs már felmelegíteni újra, a helyszín reménytelenül kényelmetlen, nem melegít, nem simogat, nem lazít, és nem nyugtat többé. […]
Olvass tovább Author
Női Koktél
Posted on
Posted on
Tudnál-e csendesen hozzám bújni, Esténként kedvesen átölelni, Hallgatni a madarak énekét, S megcsodálni a fényt s a naplementét? Tudnál-e esőben is nevetni, Egy szúrós fenyőfát megölelni. Élvezni a pillangók táncát, S átélni két ember valós nászát? Tudnál-e táncolni a gyönyörtől, Könnyezve sírni az örömtől, S kitárni felém a szívedet. Hogy megsimogathassam a lelkedet? Tudnál-e […]
Olvass tovább Author
Női Koktél
Posted on
Posted on
Jól figyelj! Mert ahol eltörtél, ott leszel erős, és ahol vesztettél, ott leszel legyőzhetetlen. Ez persze csak akkor vonatkozik rád, ha van valaki benned, aki fölfelé néz, s aki akkor is tudja, hogy van fönt, ha éppen lent van. Aki nem adja át magát annak a manapság divatos, kollektív szuggesztiónak, hogy az élet értelmetlen. Mert […]
Olvass tovább Author
Női Koktél
Posted on
Posted on
Ezt ne feledd! Hogy minden mindennel összefügg. És hogy mindennek mélységes oka van. Annak is, amit látszólag nem értesz. Minden elválásnak, minden halálnak, minden búcsúnak: az Egész tud rólad, szeret, és végtelenül hálás neked. A Mindenség tud rólad. Ismer. És szeret. És sohasem felejt el. Nem enged elmúlni, ne félj. Mert nemcsak te függsz a fától, […]
Olvass tovább Author
Női Koktél
Posted on
Posted on
Milyen bölcs a nyelvünk! Ha egy emberben, eszmében, de főképp szerelemben csalódunk, azt mondjuk: „kiábrándultam” belőle. A szó arról árulkodik, hogy nem valóságot, csak egy ábrándot vesztettem. Volt idő, amikor „beleábrándultam” – most pedig „kiábrándultam”. Vagyis az egészet semmi más nem működtette, csakis az ábránd, a káprázat, az álomszerűség, lelkem varázshatalma, mely képes ráálmodni bárkire […]
Olvass továbbA honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ
A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.
