Categories Emberi kapcsolatokPárkapcsolat

A NŐ EMELKEDÉSÉVEL A FÉRFINAK NEM KELL ELBUKNIA

Női méltóság. Van-e még illata, misztikus, titokzatos, tiszteletet parancsoló üzenete e kifejezésnek? Megőrzött–e valamennyit szépségéből, különleges mivoltából? Vagy olyanná lett, mint emlékkönyvből kihulló, préselt, elszáradt virág? Beleszippantva, halványan, homályosan érzékeljük az illatot, de a lényeg, amitől szép lehetne, mára széthullott, és értelmét veszítette. Márai Sándor szavaival, aranyfüstben, hamis pénzért játszunk, mert talán fogalmunk sincs, hogy tele van a zsebünk színarannyal. Mi vagyunk a hiába nők, akik mindig csalódunk, a hiába intelligensek, a hiába szépek, a hiába odaadók.

Gerincet, tartást növeszteni fájdalmas és hosszadalmas folyamat. Kegyetlen szívleckék, csalódások, arculcsapások, megaláztatások, mocsokkal leöntések, bukások és végső felemelkedések sorozata. Miért nem működik a kapcsolat? Miért van az, hogy mindig csalódunk? Már az elején elrontjuk a kapcsolatot, legtöbbször az első hónapban. Nem adunk feladatot, nem tudjuk, mit jelent éheztetni, várakoztatni, hogy a férfi fantáziáljon és vágyjon. Nem tudunk hiányérzetet teremteni, nem hagyunk magunkon felfedezni valót.

Ez az első időszak rendkívül fontos. Ekkor dől el a férfi számára, hogy a nő mennyire jelent kihívást, milyen magasra helyezi magát, és mennyire önálló, szuverén személyiség. A nők talán legnagyobb hibája, hogy rögtön az elején kifordítják a lelküket, és mindent odaadnak, kiteregetik az összes lapjukat, abban a reményben, hogy majd kapnak is valamit. A vonzalom, a szerelem, a kémia ébredhet első látásra, de a férfinak elemi szükséglete a hódítás, hogy akadályokat ugorjon meg, hogy lábtörlőkön nyüszítsen jelképesen, és a nő legyen különleges jutalom, ajándék, végállomás. Az olcsó nő nem több, mint egy jó pohár bor, vagy minőségi gasztroélmény, a férfit csupán az ösztönei vezérlik, belénk kóstol, felhörpint, jóllakik, majd veszi a kalapját, és távozik.

A férfi még udvarolna, de a nő már közös életet, családot, gyereket, házasságot emleget. A férfi néhány hét után kilép a fojtogató, nyomuló kapcsolatból. Az a nő, aki nem ad feladatot, nem jelent kihívást. Ha csupán ad, és mindent megtesz, hogy hátha kap is valamit, hatalmasat fog csalódni, az égvilágon semmit sem fog kapni. Nem kell olyan nő, aki mindent azonnal a férfi lábai elé terít. Nem kell olyan nő, aki túl könnyű, aki telefonál, mindig ráér, mindig elérhető, és a kezdet kezdetén már szexet kezdeményez. Az ilyen nő unalmas. Az könnyen megszerezhető, könnyen teljesíthető, az nem kihívás. Az ilyen nőnek nincs méltósága.

Hová lett a férfi tartása, méltósága, ereje, büszkesége, lovagiassága? Az erősebb nem súlyos válságba került. Ma egy nőnek ha elvei vannak, elvárja a tiszteletet, odafigyel a külsejére, szereti, ha a kedvére tesznek, és elég időt, figyelmet fordítanak rá, akkor nagyon hamar „magas fenntartásúnak” titulálják. A férfiatlan férfiak, az érzelmileg éretlen fiúk nem igazán bírják ezt a típust. Úgy érzik, „túl sokat” várnak el tőlük, például, hogy udvaroljanak, lovagiasak legyenek, feladják a kabátot, kinyissák az ajtókat, foglaljanak asztalt az étteremben, és férfiasan, határozottan kezeljenek, oldjanak meg egy problémát. A mai időkben – szilárd elvárásokat támasztó, korrekt apakép nélkül – nehéz fiúból férfivá válni, a fiúk megúszni akarnak, a könnyebb végét megfogni mindennek, miközben hiányzik belőlük a lelkiismeretesség. A nők ráébredtek a szomorú tényre: magas fenntartásúnak lenni ma bonyolult és fárasztó dolog, a pasik (szándékosan nem írok férfit, mert ezt a címet ki kell érdemelni) az egyszerűséget kedvelik, a könnyen teljesíthetőt, mert a magas lécet szégyenletesen leverik. Nem akarnak dolgozni, kínlódni, lelkizni, feltárni.

A nők, tisztelet a kivételnek, igyekeznek keményebbnek, erősebbnek mutatni magukat a férfiaknál, ellentmondást nem tűrően maguk fizetnek az étteremben, és sokszor egy italra sem kell őket meghívni, már ágyba bújnak. A fiúk pedig eltunyultak, és elfelejtettek küzdeni, semmitmondó, üres, virtuális cseteléseket neveznek párkapcsolatnak, a nők házhoz mennek, szexi vadmacskák lesznek, és díjnyertes szakácsok, de leginkább a fiúk kegyeit lesik, és még azt is elviselik, ha a nyilvánosság előtt nem vállalják fel őket.

Ma már nem elég csak szépnek, elbűvölőnek lenni, és türelmesen álldogálni, ahhoz, hogy egy nő elérje karrierje csúcsát. A nő ma már mindenfélét tesz: feltalál, alkot és önmegvalósít. Tortacsodákat süt, kutyát idomít, könyvet ír, kerámiát készít, hegyet mászik, profi módon kertet rendez, különleges cipőket tervez és olimpiai aranyat nyer, de maradhat otthon is, és boldogságot találhat, kiteljesedhet a gondoskodó anyaszerepben. Minden választás kérdése. De azzal minden okos nő tisztában van, hogy munka, önmegvalósítás és magánélet harmóniája kéz a kézben járnak. Méltóságot, tartást, erőt sugárzó, védelmet nyújtó, felnőtt felelősséget vállaló Férfi nélkül azonban mindez sokkal nehezebb. A Forbes legsikeresebb nőinek százas listáján legalább hatvan férjezett, és kiegyensúlyozott családi életet él. Egy nő is képes mindkét területen teljesíteni, egy szerető, támogató, biztonságot nyújtó partnerrel a háttérben.

Milyen jó lenne, ha nem a híd két végén álldogálnánk, arra várva, hogy a másik indul el előbb. Miért nem indulunk el egyszerre, és találkozunk középen? Milyen jó lenne, ha az énközpontú gondolkodást MI-központúra cserélnénk, és mi nők megértenék végre, hogy nem kell mindenben erősnek lennünk, néha nyugodtan lehetünk meghódítani való, gyenge nők. Egy férfi pedig maradjon férfi, bármilyen szelek fújnak. Ne veszítsen tartást, méltóságot, és ne legyen gyengébb azért, mert a nők ma férfias vonásokat növesztenek, és úgy tűnik, erősebbek.

A férfiasság hanyatlása ne legyen tendencia, a nő emelkedésével a férfinak nem kell elbuknia. Emeljük fel egymást, és mi emeljük fel a férfiakat, ne rejtőzködjünk mögöttük, hanem álljunk, ragyogjunk egymás mellett.

Király Eszter

Forrás:

http://www.ferfiakklubja.hu