Categories EgyébEmberi kapcsolatokFérfi koktél

MIRE JÓ A FACEBOOK?

Ez egy jó kérdés…A mindennapok kiterjesztett valósága, tabuk nélkül, jó és rossz egyaránt? Virtuális bátorság, szájkarate, idealizáció, szabad véleménynyilvánítás? 
Pozitív gondolatok, adományozás, segítségnyújtás, figyelemfelhívás? Párkeresés, politikai hadszíntér, ipari méreteket öltött hazudozás és ferdítések?

A Facebook ma a kollektív egót testesíti meg, nem egy eszköz aminek lennie kellene. Mindenütt a pszichózis köszön vissza, amikor létrehozod a profilodat máris elkezded jóllakatni az egód, előnyös képet választasz profilnak és borítónak is. Miért nem csak egy képet? Miért fontos, hogy macsónak nézzünk ki, hogy dögösek legyünk? Miért fontos, hogy a borítóképünk egy menő nyaralási kép legyen? Mert kell a visszajelzés(de miért?), hogy hú, mert tele vagyunk frusztrációval, kisebbrendűségi érzéssel…

Aztán posztolunk és kommentelünk, hirdetjük az igét, a sajátunkat, amin átsütnek az éveink, az örömeink, a csalódásaink, a jövőbe vetett hitünk, reményeink és várjuk a lájkokat, a megerősítést, hogy hú… jók vagyunk. Na persze jók, mindannyian, hiszen ugyanannak a fajnak vagyunk az egyedei és egyben manifesztálódott istenek is. A Facebook mi mást is tehetne, kiszolgálja az egót, mert ez egy vállalkozás, pénzt termel és vissza is oszt. Programozók, informatikusok, rendszergazdák, asszisztensek, moderátorok, vezetőbeosztású emberek tízezrei szervezik egyetlen etnocentrikus egóvá ezt a hatalmas bevételt jelentő kommunikációs platformot.

A Facebook mára már szenvedéllyé nőtte ki magát, mint az alkohol, drog és társai, és közel van egy egységes ideológia vagy a legnagyobb vallás elindításához. Mit vesz ebből észre az egyén? Semmit, mert nincs affinitása, közös rezonanciája a nem odaillőt észrevenni. Csak posztol, kommentel, lájkol, hogy jól érezze magát, az egója jól lakjon, aztán a nap végén rájön, hogy eltelt az idő a Facebookon és nem érez elégedettséget, mert amint kap egy lájkot az rögtön el is múlik. Ezek a visszajelzések gyenge lábakon állnak, aztán minél több, annál jobban tolódik felfelé az ingerküszöb, ezért több lájk kell, több visszajelzés.

De minél több időt töltünk el ezen a csodálatos helyen, annál nagyobb lesz a belső hiányunk, a megfogalmazhatatlan üresség, mint a másnaposság dehidratáltsága, amikor kell a víz, de nem oltja a szomjunk. A Facebook jó dolog, de mindössze egy szoftver, amit mi emberek töltünk meg emlékekkel, a mindennapi gondolatainkkal és cselekvéseinkkel.

Egy hatalmas kirakat, amit mi kirakatemberek rendezgetünk, félve az elvonástól növesztjük a szörnyet, ami ha elég ügyesek vagyunk hamarosan túlnő rajtunk. Nincs jó vagy rossz, mert minden egyszerre van jelen, a kérdés, hogy mit veszünk észre.

Lajtár Kornél

www.nlt-blog.hu

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük