Categories EgyébTest és lélek

MI IS A DUALITÁS?

A duális világban nincs csak fekete vagy csak fehér.  Vegyesen létezik. Ezt leginkább a yin-yang szimbólum által érthetjük meg leginkább. A duális gondolkodásból csak úgy léphetünk ki, ha mindkettőre úgy tekintünk, mint szükségszerű és nem minősítjük egyiket sem.


Csak elfogadjuk, ahogy az ikerszülést fogadjuk el. Ketten érkeznek, ez dupla gondoskodás, dupla odafigyelést igényel és egyáltalán nem biztos, hogy azonos mértékűt és szintűt, ugyanabban a pillanatban/percben/órában. Az élet hozza milyet, az élet hozza a “mikor”-t. Amint belép valaki az életünkbe, ki is fog lépni. Valamikor. A kilépés megszületik a belépés pillanatában. A birtoklás a veszteséggel együtt születik, idő kérdése mikor aktiválódik az “ikerpár” és milyen formában érkezik. Amint megszületik a siker, az öröm, azonnal megszületik a kudarc, a bánat is. 


A tanulási folyamataink mátrixa dönti el, melyik, mikor történjen meg. Még ebben az életben vagy csak a következőben, esetleg a mostani élmény már valami folytatása. Minél később értjük ezt meg, annál nehezebben fogjuk megtanulni az elengedés “művészetét”, az elfogadást.  


Mindez természetes velejárója a földi létformánknak, ennek hullámain evezünk és a dolgunk nem szeretni vagy nem szeretni a hullámzást, hanem megtanulni ezzel együtt élni, elfogadni, sőt! alkalmazkodni. Azért jöttünk, hogy megtanuljunk biztonságosan evezni ezeken a hullámokon, hogy azután más vizekre evezhessünk. Minden hullám valahonnan jön… A biztonság az evezésben van nem a kapaszkodásban.


Az idő a kulcs, az idő pedig morfogenetikus mező, s ha csak pillanatnyi szegmensével foglalkozunk, nehéz megérteni. 


Ha állunk a tengerparton és figyeljük a hullámokat, akkor sem tudhatjuk, hogy egy-egy hullám, ami a lábunkat simogatja honnan jött, hol keletkezett, kivel, mivel ütközött eddig, melyik hajó, ember, másik hullám formálta olyanná, hogy amikor hozzánk ért  épp olyan nagyságú, erősségű, formájú legyen, amilyen…Próbált már hullámot megfogni? Kézben tartani? Vagy csak itt és most örül, hogy van, hogy létezik, de tudja, hogy lassan belesimul a többibe, a nagy egészbe?
Az emberi kapcsolatokat lehetne így is kezelni és sokkal kevesebb lenne az elengedési, válási, leválási, elengedési konfliktus… De ez már egy másik téma.

Szabó Gyöngyi

www.noikoktel.hu

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük