Categories EgyébEmberi kapcsolatokFérfi koktél

LUSTASÁG

Itt vagyok, a mostban, a körülölelő idő rabja vagyok, mert elfolynak a másodperceim, a perceim, aztán az évek, melyek az életem keretében terülnek szét.

Fogalmam sincs mit kezdhetnék azzal, ha előre tekintek, vajon miért lassan, ha pedig visszafelé tekintek, miért gyorsan peregnek az éveim. Ez van…csak így közhelyesen. Azért végül is ez jó így, mert jó, hogy érzékeljük a múló időt és, hogy az, véges, így talán képesek vagyunk véghez vinni „dolgokat” ebben a mentálisan széthulló világban.

A technika itt van a segítségünkre, és csak fejlődik, már talán nem is mi emberek fejlesztjük, inkább magát emeli egyre magasabbra. Mindenféle okos szerkezettel kompenzáljuk, hogy lusták lettünk és talán tényleg valóra válik hamarosan, hogy az élet megszűnik a fizikai síkon és csak egy virtuális térben létezünk majd. Ez az ember isteni terve, át akarjuk érezni, hogy milyen lehet megtapasztalni a „létező” egyetlen Abszolútum „életét”.

A fizikai sík fárasztó, túl sok energiát és időt emészt fel a dolgok teremtése, és ezzel együtt valahol a szeretet is e fáradtság és tenni nem akarás ködének nyomasztó homályába veszik. Lusták vagyunk, mert fáradtak vagyunk és fordítva. Nem fektetünk energiát az életünkbe, a kapcsolatainkba, munkánkba, mert nem. Egyszerűen gyengékké váltunk és válunk minden egyes perccel és órával, mert ezt teszi velünk a technika, nem az segít nekünk már rég, hanem mi segítünk annak életre kelni. Jó ideje élünk a neten, a sok likevadász platform pedig egyre személytelenebbé, embertelenebbé teszi a sok esetben érdemi tartalom nélküli kommunikációt.

Gesztusok, mint a humor, az irónia, a szarkazmus is többnyire rejtve maradnak, az azokra adott válaszokat sem ismerjük már fel, mert ezek a helyek ilyenek, mert erre van igény. Az ember kényelmi törekvése, az instant élet, a pénzért megvehetünk bármit filozófiája ott tart, hogy már majdnem minden többet ér, mint amennyit fizetünk érte. De, ott van a de, mert az életünkkel és annak minőségével fizetjük meg minden ki nem fizetett részét dolgainknak, érzéseinknek, érzelmeinknek. Az élet is egyensúlyra törekszik, amennyi kényelem, annyi kárhozat és szenvedés lesz a részünk, és ezt az örökséget továbbadjuk gyerekeinknek is. A technológiai kényelem bizonyos részeiben szellemi zsákutca és, hogy mi a tanács…, legyen az, hogy legyen bennünk törekvés, tenni akarás, vegyünk erőt magunkon, mert az erő bennünk van…

Lajtár Kornél

 https://www.facebook.com/379838995703891/

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük