Categories IdézetekMotiváció

KIHAGYOTT LEHETŐSÉGEK -HOVÁ VEZETTEK MINKET?


Él egy régi történet egy fiatalemberről, akinél hogy, hogy nem, de egy éjjel megjelent egy angyal és csodálatos dolgokról mesélt neki, amelyek az életben várnak rá. Minden lehetőség adott lesz számára, hogy hatalmas vagyonra tegyen majd szert, a társadalom megbecsült tagja lehessen, és egy gyönyörű nőt vegyen feleségül.

Emberünk egész életében várta, hogy az ígért csodálatos dolgok valóra váljanak, de nem történt semmi és végül egyedül, és szegényen halt meg. Amikor a Mennyország kapujához ért, meglátta az angyalt, aki sok-sok évvel ezelőtt meglátogatta álmában, és felelősségre vonta:
” Te hatalmas vagyont ígértél nekem, társadalmi rangot és gyönyörű feleséget. Egész életemben vártam, de nem történt semmi.”

” Én neked nem ígértem ezt – válaszolt az angyal. – Én ezeknek a dolgoknak a lehetőségét ígértem neked, de te elmulasztottál élni ezekkel a lehetőségekkel.”

Az ember megdöbbent. “El sem tudom képzelni, miről beszélsz!” – mondta.

“Emlékszel, egyszer volt egy ötleted, de te féltél, hogy nem sikerül, ezért nem tettél semmit? – kérdezte az angyal.
Az ember bólintott.
“Mivel te visszautasítottad a megvalósítást, az ötletet néhány év múlva egy másik embernek adták, aki nem ijedt meg a nehézségektől, és ha visszaemlékszel, akkor ez az ember az egyik leggazdagabb ember lett a környéken.”

” És arra emlékszel-e, – folytatta az angyal – volt egy eset, amikor a várost óriási pusztítás érte, sok ház romba dőlt, sok ezer ember nem tudott szabadulni a romok alól. Neked lehetőséged lett volna segíteni a bajbajutottakon és a túlélőket kimenteni, de te féltél, hogy ha elmész otthonról, akkor betörnek hozzád és kirabolják a házadat, ezért nem mentél el segíteni a hívó szóra,hanem otthon maradtál.
Az ember szégyenkezve bólintott.
“Ez egy hatalmas lehetőség volt, hogy száz és száz ember életét megmentsd, a város összes életben maradt lakója tisztelt volna téged.” – mondta az angyal.

” És emlékszel arra az asszonyra, arra a fekete hajú nőre, aki neked annyira tetszett? Nem hasonlított egyik nőre sem, akikkel korábban, vagy későbbi életedben találkoztál, de azt gondoltad, hogy sose menne férjhez, egy olyan emberhez, mint te, féltél, hogy elutasít, és elmentél mellette.
Az ember újra bólintott, de már sírt.

” Igen barátom, – mondta az angyal – ő a feleséged lett volna, vele sok gyermeket neveltetek volna, vele igazán boldogságban éltél volna egész életedben.

Hasonló lehetőségek mindannyinknak adódnak az életében, de gyakran, ehhez a történetbeli emberhez hasonlóan, mi is megengedjük, hogy a félelem felülkerekedjen rajtunk, és megzavarjon bennünket, hogy éljünk a lehetőségekkel.

Mi nem megyünk oda másokhoz, mert félünk az elutasítástól, mi nem beszélünk az érzéseinkről, mert félünk, hogy kinevetnek bennünket, és nem bízzuk rá magunkat más emberre, mert félünk a fájdalomtól, ha elveszítjük.

De még nincs veszve semmi! Még életben vagyunk. Elkezdhetjük kihasználni az előttünk álló lehetőségeket.

Elkezdhetünk létrehozni lehetőségeket saját magunk számára.


Választhatod a boldogtalanságot, de miért tennéd, amikor a csoda ott van benned, bennem, és mindenkiben! Csak bátorságot, erőt, és hitet kell magaddal vinned az út megkereséséhez! Isten megmutatja Neked a helyest irányt, hogy merre indulj el! Csak annyi a dolgot, hogy higgy és bízz! Ő végig itt van, és lesz veled, melletted! Fogja a kezed! Figyelni és segíteni fog, ahogyan eddig is! Csakis saját döntésed, erőd, és hited mértékén múlik minden! Hogy vállalod az utat, és teszel önmagadért, a mindenségért! S ha kell, szembemész viharral, ellenszéllel, farkasszemet nézel bármivel, de le nem mondasz küldetésedről!


Persze, hogy göröngyös lesz az út, hiszen, ha nem lenne az, akkor nem becsülnénk meg és értékelnénk mindazt az erőfeszítést, amit belefektettünk utunkba. Ha nem lennének buktatók és akadályok, akkor hogyan tanulnánk meg újra és újra felállni, hogyan tanulnánk meg felismerni, és tanulni a hibáinkból? Hogyan jutnánk el arra a szintre, amikor már nem számít vihar és ellenszél, mert belül béke van, és megérkezés? Hogyan éreznénk át, mi az a fájdalom és szenvedés, ha nem tapasztalnánk meg soha? Hogyan tanulnánk meg küzdeni és még erősebbnek és erősebbnek lenni?


Azért vagy itt, hogy tapasztalj, tanulj és fejlődj! Azért vagy itt, hogy elindulj az utadon, s megleld az otthonodat, s abban az örök békét, nyugalmat! Megszületünk, elindulunk, s egyszer megérkezünk. De a megérkezés pillanatáig még rengeteg munka áll előttünk! Ne hadakozz, ne dacolj, pusztán csak engedd el magad, hagyd, hogy vezessenek oda, ahol dolgod van! Nyisd ki magad és ismerd fel, szeretettel fordulj felé, az ÉLETED felé! Indulj el, haza, hogy „otthonra” találj!

Megjegyzés: Ha szükséges, változtass, hogy változhass.
Szabó Gyöngyi

Forrás/kép: Internet

Kép forrása: pinterest

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük