Categories PárkapcsolatTest és lélek

GYÁSZFOLYAMAT VÁLÁS UTÁN

Az esküvői szertartásnak hatalmas kultusza, hagyománya és előkészítése van. Ma, amikor a válások száma megszámlálhatatlan (főleg, mert sokszor évtizedes párkapcsolatokról is beszélünk, amiről nincs is külön papír) nincs kultúrája a válásnak. Nincs róla eleget beszélve, pedig bárkivel megtörténhet. Néhány év alatt hatalmasat fordulhat a Sors kereke, úgyhogy nem árt olykor arra gondolni, hogy mit és hogyan is kellene, ha megtörténne. Az alábbi írás a válási gyász szakaszairól szól. Természetes folyamat. Meg kell élni, feldolgozni, elengedni. Mándoki-Szabó Gyöngyi

A válás a kapcsolat temetési szertartása. Váláskor meghal a kapcsolat. Az elválás a kapcsolat érzelmi halálának a meggyászolása. Ez a gyászfolyamat azután visszavezet az egészséges, boldogabb élethez, az önmegújuláshoz, az önazonossághoz.

A legtöbb ember a válási procedúra alatt harcol, küzd. Van, aki még a kapcsolatért, mások a gyermekekért, az anyagi javakért, az igazságukért. Amikor megkapják a pecsétes papírt, hogy többé már nem házasok, a gyász akkor kezdődik. A gyászolás nem megúszható annak sem, aki az egész válást elindította, és alig várta, hogy megszabaduljon a partnerétől.

A válási gyász szakaszai

  • 1. szakasz: Miért pont én?Amikor a válást kimondják, még a válni nagyon akaró emberben is megszületik a kérdés: miért pont nekem nem sikerült? S kellemetlen meglepetésként nem tud aludni, nincs étvágya, „minden ok nélkül” szomorú, magába fordul, vagy dühöngeni kezd.Ha egyedül van a válás végén, akkor letagadhatatlanul ott a félelem az egyedülléttől. Ha új partnerrel az oldalán csinálta végig a válást, akkor ott a kétely, vajon az új kapcsolat boldogabb lesz-e, valóban?
  • 2. szakasz: A „bárcsak” szomorúságaAz elvált állapot miatti kezdeti sokk elmúlik, s az egyedülállóság ízlelgetése közben óhatatlanul feltörnek az emlékek. A „Mi lett volna, ha…” a „Bárcsak megtettem volna…” „Bárcsak ne tettem volna…” „Bárcsak megtette volna…” és a „Bárcsak ne tette volna…” kezdetű mondatok mutatják, hogy akarva, akaratlanul az elszalasztott lehetőségeket gyászolja. Emlékeztetni kell magát arra, hogy ezek az érzések a múlt elszalasztott lehetőségeinek a következményei, mégsem kell kétségbe esni, vagy reménytelenül vesztesnek érezni magát. A múltban időzni addig érdemes, amíg tanulságokat vihet át a jövőbe.
  • 3. szakasz: Az elengedésAz elengedési folyamat kezdetén az önizoláció és a reményvesztett apátia az uralkodó érzések. A múlt lehetőségeit gyászoló nem akar új barátokat, nincs kedve kimozdulni, egyáltalán semmi nem érdekli.Ha már eleget időzött a múltban, levonta a tanulságokat, akkor a reménytelenséget fokozatosan felváltja a remény. Sikerül elszakadni az illúzióktól, visszatalálni önmagához, s a múltat maga mögött hagyva fejlődni a jelenben.
  • 4. szakasz: A megújulásErre a szakaszra sikerül elszakadni az elvált embernek a „házas Én-jétől”. Fokozatosan tudatosul, hogy mivel jár az egyedülálló létforma. S egy napon felismeri, hogy csakis saját maga felelős azért, hogy jó dolgok történjenek az életében. Nem várhatja, hogy mások tegyék boldoggá, a boldogságot önmagában kell megteremtenie. Megtanulja, hogy nem rágódik a múlton, hanem a múlt tanulságait felhasználva igyekszik jobb életet teremteni magának. Egyre ügyesebben oldja meg a problémákat, lassan megismeri a saját erejét, s ez a felismerés bátorsággal tölti el. A
  • bátorság erőt ad ahhoz is, hogy a jelenben éljen.

Meddig tart a válási gyász?

Meddig tart a válási gyász?

A hozzám fordulók többsége először azt a kérdést teszi fel, hogy „Meddig fog ez tartani?” Sajnos nincs meghatározható idő, mert mindenkinél kicsit másképpen zajlik a folyamat. A válási gyász a legtöbb esetben egy, vagy két év alatt lezajlik. Ha ennél tovább tart, mindenképpen segítséget kell kérni. Sok esetben a gyász a válás előtt megkezdődik, amikor az illető rájön arra, hogy a házassága menthetetlen, de előtte minden rendelkezésére álló eszközzel megkísérelte megmenteni azt. Ekkor az érzelmi válás már bekövetkezett, és a tárgyalóteremben kimondott válás a szabadulás örömét jelenti. Ez esetben a gyászreakciók sokkal gyengébbek.

A válási gyász megélése segít, hogy újra bízni tudjon a saját érzéseiben, döntéseiben az elvált ember. Ezért nyugodtan visszautasítható a jóindulatú barátok program szervezése. Nem kell keménynek lenni, letagadni, hogy gyászban van, aki elvált. Meg kell élni a veszteséget, bátran lehet szomorkodni, és vállalni a rossz közérzetet, a félelmet a jövőtől, a félelmet az egyedül maradástól. Aki ilyenkor letagadja, elfojtja az érzéseit, könnyen megrekedhet a gyászfolyamatban, a „szingli-Énje” megkeményedik, és negatívan gondolkodó személyiséggé válik.

Ha érintett vagy a témában, kérj segítséget a válási gyász megéléséhez, hogy egészséges, boldog, kiegyensúlyozott, harmonikus érzésekkel tudd tovább élni az életedet.

Forrás: http://www.lelkititkaink.hu/hirlevel_2015_gyaszfolyamat_valas.html?fbclid=IwAR2VvpEsN43ZjB-TtjK1vPeEGoU73QRu0ZHaLoBUEUd0qJHCq5DIFYxoo34

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük